Fotó: Kiss László
Temesvári Károly klandesztin (titkos) pálos szerzetesként kezdte meg tanulmányait a szegedi hittudományi főiskolán. A szemináriumban semmit sem tudhattak a kispap rendi elkötelezettségéről. Sem elöljárói, sem szülei nem sejtették, hogy egy bizonyos körben fiukat nem Károlynak hívják, hanem Benedek névvel illetik. Egyike lett azoknak a pálosoknak, akik titokban tették le szerzetesi fogadalmukat, és az életre szóló döntésről a rendszerváltozásig – elővigyázatosságból – még a családtagjaikat sem tájékoztatták.
Benedek atyát 1969-ben Szegeden szentelte pappá Udvardy József, a Csanádi Egyházmegye apostoli adminisztrátora, később püspöke. Papi jelmondata a következő: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz” (Jn 12,24). Húsz éven át szolgálta az egyházmegyét. Röszke, Derecske, Klárafalva, Ferencszállás, Deszk, Szeged-Móraváros és Szeged-Alsóváros, Földeák, Apátfalva voltak lelkipásztori állomásai. Mindenütt építkezett, átalakított, mindebben az is segítette, hogy egykor építőipari technikusként végzett Pécsett.
Nyarainak egy része és a csöndes napok a pálos lelkiség megélésében teltek. A többi titkos pálos testvérrel úgynevezett „fehér napokat” tartottak, hol Márianosztrán, Árva Vince vendégeként, hol pedig Újszentmargitán, ahol Borsos József volt a plébános. A belügy ébersége sem akadályozta meg őket abban, hogy részt vegyenek a rendszeres, lelkigyakorlattal fölérő találkozókon. Egymást biztatva, lélekben erősítve és imádkozva várták azt a napot, amikor a világ előtt is felölthetik a fehér habitust.
Amikor 1989-ben ismét engedélyezték a pálos rend működését, Benedek atya sem késlekedett: azonnal jelezte Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspöknek, hogy a pálos rendben szeretné folytatni papi szolgálatát. Így a plébánosból 1989-ben káplán lett Máthé Péter rendfőnöki megbízott mellett a pécs-kertvárosi templomban.
Benedek atya 1991-ben Pálosszentkútra került, ahol a szinte romokban heverő régi kolostorépület fogadta. Újból munkához látott hát, hogy az éledő magyar tartomány leendő novíciusainak és a gyalogosan érkező zarándokoknak legyen fedél a fejük fölött. Tizenkét évig állt a rendház élén, s volt egyszersmind Petőfiszállás plébánosa, sekrestyése és harangozója, a pünkösdi és a Kisasszony-napi zarándoklatok, valamint minden hónap 13-án a Boldogságos Szűz Mária fatimai megjelenése emlékére rendezett engesztelő virrasztás szervezője.
Benedek atyát 2004-ben Pálosszentkútról előbb a budapesti kolostorba, majd néhány hónap múltán Márianosztrára helyezték. Beer Miklós püspök még 2004-ben kóspallagi plébánosnak nevezte ki, majd hamarosan az ipolydamásdi hívek lelkigondozásával is megbízta. A kóspallagi plébánia mellett 2006 és 2008 között a verőcei, a magyarkúti és a szokolyai hívek lelkigondo-zásának fáradalmas öröme is rá hárult. A váci főpásztor 2014-ben ismét megbízta Szokolya ellátásával is.
Kóspallag első plébánosa, s egyben a Mária neve tiszteletére megáldott templom építtetője Lábody József márianosztrai pálos szerzetes volt, aki a rend 1786-os feloszlatása után vállalta el az egyházközség megszervezését. Kétszázöt évvel később tehát – Benedek atya személyében – ismét pálos plébánosa lett a kóspallagi egyházközségnek. Fáradságos munkálkodásának köszönhetően 2014-ben megújult a Mária neve-templom belső tere is.
Benedek atya különleges karizmája a tanítás, a hit átadása. Világos, átelmélkedett, mély hitet sugárzó beszédei fiatalokat, felnőtteket egyaránt vonzanak. Nemegyszer messziről érkező jegyespárok keresik fel őt Kóspallagon, hogy vállalja oktatásukat, s ő mindig készséggel áll rendelkezésre.
Forrás: Magyar Pálos Rend
