Ödön atya, aki negyven évig élt és tanított Japánban, a gyerekekkel való foglalkozás közben jött rá arra, azt kell nekik megtanítania, mitől lesz a katekizmus életközeli. „Nem lehet kihagyni egy lépcsőfokot sem a beavatásnál, fontos, hogy hagyjunk elég időt ahhoz, hogy a gyerekben a értelemtől a szívig eljusson mindaz, amit megtanult. Meg kell ismertetni velük az egyház liturgikus életének eseményeit, megértetni a szimbólumok jelentését” – mondta Kató Ágota. A hitoktató szerint rendszeres kapcsolatot kell tartani a szülőkkel is. Mándy Ágnes a VIII. kerületben végez cigánymissziót, ahol a gyerekek kilencven százaléka roma származású. Bár az ott élők sokszor nehezen illeszkednek be kultúránkba, az istenhit számukra meghatározó. A hitoktatónő rátermettséggel vezeti őket a krisztusi úton, évszázados hitvilágukról óvatosan próbálja lehántani az oda nem illő babonás elemeket. A felnőttek igénylik a Bibliáról való beszélgetést, a gyerekek fejlődésében a hittanos táborok sokat segítenek. Megdöbbentő gondolatokat hallhattak a résztvevők Kozma Imre irgalmas rendi szerzetestől, aki évek óta végez missziós munkát a hajléktalanok körében. „A gazdag magabiztos magának él, társtalan, és azt hiszi, elég önmagának. A szegény kirekesztődött, társtalan, és nem számíthat senkire. Az emberiség nyolcvan százaléka szegény. A szegényben meg kell látni Krisztust, hiszen a szegény találkozási pont Jézussal. Az egyház jövője a szegények kezében van.” Egri László orvos, diakónus, lelkigondozó, aki maga is sok embert segített át élete nagy fordulópontján, elmondta, a krízishelyzet elvezethet Isten tagadásához, de sok esetben éppen ekkor találnak rá Istenre. Több megható példán keresztül rámutatott arra: „Isten mindig utánanyúl az embernek, csak észre kell venni a nekünk nyújtott kezet.” Fogassy Judit, a Jézus Szíve Nővérek Társaságának tagja rámutatott: a felnőttnek nem lehet úgy átadni a hitet, mint egy gyereknek. A mai hittankönyvek a gyerekek számára készültek, a felnőtteket másképpen kell megszólítani. De meg kell szólítani őket is.
