Erdő Péter bíboros tavaly, a negyedik születésnapon így fogalmazott: „A közszolgálat, az értékközvetítés sokszor párhuzamba állítható az irgalmasság lelki cselekedeteivel is: tanítani a tudatlanokat, jó tanácsot adni a tanácstalanoknak, megvigasztalni a szomorúakat, mind-mind a rádió küldetéséhez tartozik.” Törekedjél arra, hogy Isten megbízható munkása légy, akinek nincs miért szégyenkeznie, s aki helyesen hirdeti az igazság igéjét! (2Tim 2,15). Szent Páltól sokat tanulhatnak mindazok, akik úgy vélik, hogy a modern kor Areopágusza a média, főleg a katolikus mÜnnep a Spányi Antal székesfehérvári megyés püspök, a Magyar Katolikus Rádió Részvénytársaság vezérigazgatója 2004. január 16-án – az ORTT elnökével – aláírta a Magyar Katolikus Rádió országos középhullámú, közműsor-szolgáltató jellegű műsorszolgáltatási jogosultságára vonatkozó szerződést. Ez hétéves időszakra, a Lakihegy 810 kHz, Siófok 1341 kHz, Szolnok 1341 kHz frekvencia használatára szól. Az előzmények azonban néhány évvel korábbra nyúlnak vissza.
II. János Pál pápa, az 1996-os győri pápalátogatáson arra buzdította a főpásztorokat, hogy az üdvösség jó híre jelenjen meg a médiában is, és képezzenek ki szakembereket a modern kommunikációs eszközök használatára, valamint felhívta figyelmüket egy katolikus rádió létrehozásának fontosságára. A püspökök, miután megvizsgálták a lehetőségeket, egyelőre nem találták ezt megvalósíthatónak. Az egri egyházmegyében viszont Seregély István érsek 2000-ben létrehozott egy katolikus rádiót, amely sok pozitív tapasztalatot adott. Részben ennek is köszönhetően született meg a püspökkari döntés az országos megszólalás előkészületeiről.
2004. május 25-én szentelte fel, illetve áldotta meg a rádió budapesti, Délibáb utcai kápolnáját és épületét Erdő Péter bíboros, prímás érsek és Seregély István érsek, az MKPK akkori elnöke. Május 30-án, pünkösdvasárnap kezdődött a sugárzás, akkor még húszórai műsoridőben, a szolnoki adóállomásról. Most, az ötödik évforduló közeledtével Spányi Antal vezérigazgató így idézi fel az indulás ünnepi pillanatait:
– Sok munka, tárgyalás és áldozat előzte meg azt a pünkösdi hajnalt, amikor először szólalt meg a Magyar Katolikus Rádió. Együtt imádkoztunk, izgultunk. Várakozás és nagy öröm volt a szívünkben. Pontban fél ötkor a szignál hangjaival megkezdődött az evangelizációs szolgálat az éterben. A püspöki konferencia azért döntött a rádió létrehozása mellett, mert tapasztalta a pasztorációs feladat nagyságát és ennek az eszköznek a sokoldalúságát.
A Szentatya Angelo Sodano bíboroson keresztül küldte apostoli áldását az új intézményre, azt kívánva, hogy „ez a fontos esemény lelkesítse egyre nagylelkűbb elkötelezettségüket, és hogy a rádió által Isten igéje és az egyház tanítása eljusson minden szeretett magyar emberhez, és meghozza a béke és a lelki öröm üzenetét.” Azóta XVI. Benedek pápa már két alkalommal is biztosította áldásáról a munkatársakat és a hallgatókat.
Egy év múlva a két másik adóállomás is bekapcsolódott a sugárzásba, így jóval több emberhez elért már a rádió hangja. Azonban a középhullámú adások nem mindenhol foghatók és hallhatók tisztán. A vételi zavarok időnként nehezítik az adások célba jutását. Különösen az első időszakban volt így. A folyamatos, országos, napi huszonnégy órás adás elindulásának időpontja: 2005. április 1.
A központ
– Kérem szépen Önöket, küldjék el nekem azt a jó kis receptet! – mondja ottjártunkkor az egyik betelefonáló. Juhász Judit vezérigazgató-helyettes, aki a műsorszerkesztési és szakmai munkát irányítja, miközben körbevezet, megemlíti, hogy ez ma már az ötödik receptkérő hallgató volt. Gyakoriak a visszajelzések üzenetrögzítőn, e-mailben vagy levélben és az országjáró találkozások alkalmával is. Zenés irodalmi műsor keretében tartják a közönségtalálkozókat, élménybeszámolókat idehaza és határainkon túl. Néha adódnak kritikák is, de legtöbbször a szeretetükről, köszönetükről biztosítják a hallgatók a műsorkészítőket, vagy tapasztalataikat, kérdéseiket mondják el.
Az alagsor felé indulunk, oda, ahol a Gazda tartózkodik. A kápolnába. Kicsi, de kedves és meghitt. Minden hónap első szerdáján a püspök vezérigazgató mutat be itt szentmisét, amelyen mindig sok munkatárs részt vesz. Gyakoriak a szentségimádások és a közös imák.
– Egyik nagyon szeretett kollégánk betegsége kapcsán még buzgóbbá váltunk. Nagy veszteségünk Nagy Gáspár halála, aki a Kulturális Szerkesztőség alapítója és vezetője volt. Először betegségének hírére töltöttük meg a kápolnát, és kezdtünk el együtt zsolozsmázni. Azóta ezt mindennap megtartjuk, kivéve a hétvégét. Aki tud, lejön. Ebben a kápolnában már három keresztelő is volt, egyébként már közel harminc rádiósnak született kisgyereke az elmúlt öt év alatt – osztja meg velünk örömét is Juhász Judit.
A folyosók, munkaszobák ízlésesek, praktikusak. A három stúdiót csúcstechnológiával szerelték fel. Mind az adó- és stúdió-berendezések, mind az adáslebonyolító gépek digitálisak. Hangjátékokat, zenei és irodalmi összeállításokat kiváló minőségben tudnak rögzíteni.
A kulturálison kívül három szerkesztőség működik a rádióban: vallási, közéleti és zenei. Százötvenféle műsor készül, az ötperces jegyzettől a kilencvenperces irodalmi műsorig, a Páholy és pódiumig. Nagyon sok műfaj jelen van mind az élő adások, mind az előre szerkesztettek közt. A műsorfolyam nyolcvan százaléka közszolgálati jellegű, míg a vallási és liturgikus műsorok aránya mintegy tíz százalék.
A háttér
Ötven álláshellyel rendelkeznek, jelenleg a belső munkatársak száma negyvenhét, és mintegy negyven-ötven ember dolgozik még rendszeresen „külsősként”. Szerkesztők, riporterek, kis létszámban adminisztratív munkakörűek és műszakiak.
– Nagyszerű művészek, pedagógusok, újságírók, történészek, színészek, rendezők csatlakoznak, csatlakoztak hozzánk – állapítja meg Juhász Judit. – Többek között a magyar és a világirodalom legnemesebb darabjait is feldolgozzuk. Kiemelném a meseműsorok fontosságát. Szinte alig van rádió, ahol ma a meseirodalom változatos megszólaltatására törekednének.
A munkatársak kiválasztásánál mennyire fontos az, hogy gyakorló katolikus legyen a jelentkező? – érdeklődöm. – Mindenkit arra kérünk, tartsa tiszteletben az alapító-fenntartó, vagyis a katolikus egyház által hirdetett értékeket. Emellett legyenek nyitottak, elhivatottak, és a saját életükben is értékkövetők. Különböző vallású, felekezetű munkatársaink vannak. Nemcsak kifelé, hanem egymást is evangelizálva szolgálnak.
Közszolgálati feladatokat is ellát a rádió: kapnak-e állami támogatást is? – Sajnos egyetlen fillért sem. Ezt a rádiót öt éve kizárólag az MKPK finanszírozza, és biztosítja működéséhez a szükséges feltételeket. Egyre nehezebb körülmények között. Az elmúlt években a történelmi egyházak a közös fellépés ellenére sem kapták-kapják meg azt az állami juttatást, amely járna nekik. Ezért a fenntartó minden intézményt, így a katolikus rádiót is kénytelen kevesebb pénzből működtetni, mint amelyre a pályázatunk idején öt éve kötelezettséget vállaltak. Dicsérendő a munkatársak áldozatkészsége. Sajnos nincs bérfejlesztés, sem létszámbővítés. Takarékoskodunk, de a színvonalat tartani szeretnénk. Sok pályázaton elindulunk, gyakran sikerrel. Igyekszünk minél több bevételt szerezni. Hálásak vagyunk a hallgatók támogatásáért is, amely segít kicsit kiegyensúlyozottabbá tenni a gazdálkodást.
Több tucat könyvet, hangoskönyvet és zenei CD-t adtunk ki. Előrelépés, hogy már nemcsak interneten, de digitális rádióval is foghatók (jó minőségben) az adásaink.
Hitelesség
– A rádió mottója: Örömhír mindenkinek. A jézusi megváltás örömhírét, az emberiséget átölelő üzenetet valljuk és igyekszünk továbbítani a hallgatóknak – mondja a vezérigazgató-helyettes asszony, majd az alapkoncepciót vázolja fel: – A fiatalos és értékkövető hangvételt tűztem ki célul. A sok ifjú, munkára jelentkező kollégához felkértem néhány „nagy öreget”, hogy tanítsák meg nekik a szakmát. A fiatalokra jellemző kifogyhatatlan energia, pozitív világszemlélet, jó hangulat, nyitottság segíthet elkerülni az érdektelen hangvételt. Szeretnénk felmutatni, megéreztetni, hogy az életben sok szépség van, és azt, hogy létezik másik dimenziója is a világnak, nem csak az, amit a reklámokból, a kereskedelmi médiából tapasztalhatunk. Arra törekszünk, hogy hitelesek legyünk. Visszajelzésekből tudjuk, hogy elsősorban az idős korosztály hallgat minket ma is.
Nálunk még azért van bemondó, mert fontosnak tartjuk, hogy a műsorközlés, a hírek olvasása tisztán és követhető színvonalon szóljon. Valljuk, nem szabad elhanyagolni a nyelvi kultúrát, a kiejtés szépségét sem.
– Nagyon jelentős ez a szolgálat – állapítja meg Spányi Antal püspök. – Hiszen a média egyre inkább elbulvárosodik. Ami nem rendkívüli, ami nem az idegeket és az érzékeket izgató hír, azt ma sok médium figyelmen kívül hagyja. Az a törekvésünk, hogy mindenről beszéljünk, de a meghatározott értékrend és ízlésvilág szerint. Közműsor-szolgáltató rádió vagyunk, nem csak vallási műsorokat készítünk. Igyekszünk mindenkihez szólni, a katolikus tanítás szellemében. Akkor is, amikor ezt nem hangsúlyozzuk, hanem azzal a „természetességgel” közeledünk a témákhoz, ahogy egy katolikus ember gondolkodik a világról, a családról, a keresztekről, örömökről.
Nyitottság
Az értékmentésre álljon itt két példa. Az 1969-ben indult Ki nyer ma? és az 1976-ban indult Beszélni nehéz című műsorok megszűntek a Magyar Rádióban. Mi ez a szép? és Szóról-szóval címmel a Katolikus Rádióban folytatódnak, sokak örömére.
Délvidéken, Felvidéken és Erdélyben is hallgathatók az adások. Ahogy levelében Nyisztor Ilonka írta: „Több csángó faluban úgy kezdődik a nap, hogy meghallgatják a szentmisét, este pedig összegyűlnek, és imádkozzák a rózsafüzért.” A középhullámú frekvenciának köszönhetően nagyon távoli vidékekre is eljut a jó hír hangja.
Kedves példa a rádió iránti szeretetre, hogy a felvidéki, kéméndi híveket elhozta plébánosuk egy budapesti kirándulásra, és miután megnézték a Parlamentet, bejöttek a rádióba, és ott mutattak be szentmisét, útjuk csúcspontjaként.
A külsősök és belsősök számára fontosak a közösségépítő hagyományok, az ünnepek, de a közös lelkigyakorlatok is.
Beneveztek már csapataikkal horgászversenyre, de futó- és evezősversenyre is. Kirándulni járnak, segítik, erősítik egymást az intézményen kívül is.
Spányi Antal szerint „a rádióban a munkatársak eleven, élő szeretetközösséget tudtak formálni. Ez az öt esztendő kemény munkával telt, sok örömet és áldozatot kívánt meg a rádió minden dolgozójától, és természetesen a püspöki konferenciától is. Jó látni a fiatalok arcát, tekintetét, nyíltságát, készségét, akik sokkal kevesebb pénzért sokkal többet teljesítenek, mint a más rádiókban dolgozók, mégis örömmel teszik a dolgukat. Látszik rajtuk, hogy küldetésként, hivatásként élik meg munkájukat.”
Egyikük így vallott: „Ez a közszolgálati rádió alkalmat adott és ad arra, hogy megpróbáljam megkeresni, megláttatni és felmutatni a másik emberben rejtőzködő Jézust. A lényeg azonban változatlan, akár kulturális, akár vallási, akár közéleti műsort készítek: igyekszem úgy dolgozni, hogy felemelje a szíveket, örömmel és derűvel töltse el a hallgatókat. Így észrevétlenül szórakozva, új információt gyűjtve közelebb kerülhetnek ahhoz, aki számomra is a legfontosabb, és akiért érdemes élni: Istenhez.”
