„Egyszer csak bevillant: egy fiatal, aki nem megy templomba, pizzázni csak eljár. Miért ne nyithatnék egy büfét az evangelizálásra?” 1980-ban egy akkoriban huszonéves fiú feltette az életét a fiatalok evangelizációjára. Összegyűjtött néhány egyetemistát, és létrehozott egy központot, amelynek előtere egy snackbár, hátsó része pedig egy kápolna volt.
A szendvicseknek bibliai nevet adtak. „Kérek egy Emmausz-szendvicset! De mi az?” – rendeltek a fiatalok, és Moysésék mesélni kezdtek. A beszélgetés az asztalnál kezdődött, és az oltárnál folytatódott. Majd egyre több fiatal jött, aki azt mondta: fel szeretné ajánlani az életét Istennek. Moysés maga sem gondolta, hogy világszintű missziót hoz létre. Éppen harmincöt éve született meg a Shalom közösség, amelynek mostanra már több ezer misszionáriusa szolgál a világ mintegy húsz országában.
„Nem tudhatjuk, meddig érhet el Isten keze, mire hív el bennünket az Úr” – vallja az alapító. Ezen az estén Moysés életét megismerve példát láthatunk arra: mi történik, ha az ember bátran igent mond.
