A webidentitás személyes találkozás nélküli kapcsolatokra, új megismerési formákra és képzelt, csak a kibertérben létező valóságokra fixálódást jelöl. Mit tehet a szülő, ha gyermeke nála sokkal otthonosabban mozog a számítógép, az internet, a mobiltelefon, a közösségi oldalak, azaz a különféle digitális adathordozók és a világháló adta lehetőségek világában? És mit tehet az az ember, legyen gyermek vagy felnőtt, aki mindezektől aztán nem tud szabadulni, azaz szenvedélyévé válnak? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Budapesten a ferences Kájoni Házban megtartott Szülősuli meghívottjaként Gorove László diakónus.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy az internet, a számítógép, a mobiltelefon, az iPad vagy az elektronikus könyv rossz, hangsúlyozni kell, hogy rendeltetésszerű használatukkal semmi gond sincsen. Egyszer minden tárgynak és eszköznek eljön a huszonnegyedik órája, de ahogy a telefon megjelenésével nem kopott ki világunkból a szomszédolás, úgy a digitális könyvek elterjedésével sem lesz a múlté a papír alapú könyvek olvasása.
A problémák nem az életkornak és rendeltetésnek megfelelő használattal vannak. A gyermekkori, nem kellően szabályozott idejű és tartalmú számítógépezés, internetezés, játék, csetelés, mobiltelefon-használat és tévézés káros hatással lehet a gyerekek személyiségére. Ugyanis a túl sok „online kapcsolódás” eredményeként a virtuális élmény felcserélődik a valóssal, azaz az emberi kapcsolatokat, a személyes részvételt, az aktív és kreatív életvitelt leválthatja az élményközpontú, személytelen, passzív és terméketlen „kibervalóság”.
Gorove László, a Családok Jézusban közösség vezetője igen súlyos problémának tartja az internet segítségével kiskorúak által is látható erotikus tartalmú képek, videók, valós hírek helyett kifejezetten magánjellegű információk terjedését, vagy azt, hogy a mai iskolások számára a valódi kutatómunka helyett már a „szörfölés” a világ megismerésének kizárólagos módja.
Az amerikai tinilányok huszonkét, a fiúknak pedig tizennyolc százaléka tett föl a világhálóra magáról erotikus tartalmú képet. A kutatások szerint ennek többek között az az oka, hogy a mindent beborító reklámokon és hirdetéseken is gyakran ilyen nők és férfiak láthatók. Valószínűleg Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet, csak erről senki sem beszél, ahogyan azt se vallja be senki, hogy a McDonald’s-ba jár, pedig nálunk is évente kétmillió hamburgert adnak el. Összesen négyszázhúszmillió pornográf weboldal létezik, a keresőkbe leggyakrabban beírt szó is a pornó, negyvenpercenként töltenek fel erotikus videókat, és a letöltések harminchat százaléka szintén pornográf. Ám a netezők mindössze tíz százaléka vallja magát függőnek. A legtöbb gyerekhez már tizenkét éves korában eljut pornográf kép. Míg ez évtizedekkel ezelőtt lehetetlen lett volna, ma már elég hozzá egy mobiltelefon és az osztályteremben vehető wifi.
Óriási veszélyt jelentenek tehát a kiskorúakra a keresők, melyek válogatás nélkül kínálják a találatokat. Erre a német példa lehet megoldás: ott kifejezetten gyermekek számára készített keresők használatára is lehetőség van – igaz, csak előfizetés esetén. Célszerű a monitort úgy elhelyezni a szobában, hogy a szülő ráláthasson a gyerek munkájára, és különböző biztonsági beállításokat is ajánlatos alkalmazni: pinkóddal védeni a gépet, idő- és tartalomkorlátozást beállítani. De ezeknél is hatásosabb, ha a szülő kellő türelemmel és odafigyeléssel beszélget a gyerekével. Fontos lenne, hogy a számítógép vagy a mobiltelefon ne a feszültség levezetésének eszközeként legyen jelen a gyereke életében.
Ha azonban mégis szenvedéllyé válik a számítógép, a leszokás felé vezető út első lépése az, hogy ki kell mondani a problémát. A játék- vagy internetszenvedély fiziológiás tünete megegyezik a kábítószer-függőségével, ezért a leszokás felé vezető út is hasonló. Gyanakodni kell, ha a gyerek túl sok időt tölt a gép előtt, és elhanyagolja emberi kapcsolatait.
Szót kell ejteni a kedvelt közösségi oldalakról is. A Facebook az egyik legnépszerűbb ilyen oldal, a gyerekek már hat és tizenhárom éves koruk között is előszeretettel használják, hasonlóan a felügyelhetetlen Google keresőhöz. A Facebook azt a hamis látszatot kelti, hogy nagyon sokan ismerik és kedvelik a felhasználót, és ez veszélyes, mivel könnyebb visszaigazolni egy „ismerősnek jelölést” vagy „lájkolni” a tegnap esti pizzát, mint személyesen jót beszélgetni valakivel.
Bár Gorove László a kilencvenes években azt hitte, hogy számítógép nélkül fog megöregedni, ez nem így történt, és ez nagyon sok családban zajlott hasonlóképpen. Fontos, hogy imádkozzunk is azért, hogy gyermekeinket ne érje kár az internet használata révén. Például Sevillai Szent Izidorhoz fordulhatunk. Ő az internet és az informatika védőszentje, aki első enciklopédiájában összefoglalta az akkori világ összes fellelhető tudását. Mára ezt a világháló adja. Ismerjük, használjuk felelősséggel.
