Számíthatunk arra, hogy az éghajlatváltozás és az erőforrások szűkössége miatti felgyorsuló folyamatok egyre több konfliktust, válságot indítanak be – kezdte ismertetőjét a Magyar Tudományos Akadémia kutatója. Furcsa helyzetek sokaságát tapasztalhatjuk meg, ahol akár mindkét félnek igaza lehet, mégsincs megoldás. Hogyan készülhet fel a társadalom ezekre a jelenségekre, miképpen cselekedhet rugalmas alkalmazkodással? A kiutak megfogalmazásában különösen egyezik a tudomány üzenetével XVI. Benedek pápa újévi, béke világnapjára küldött üzenete, melyet Ha békére törekszel, védd a teremtett világot címmel írt, valamint a tavaly őszi római Szentírás-szinódus üzenetével, hogy a biblia mellett olvasnunk kell a „természet könyvéből” is Isten igéjét! Láthatjuk, hogy a nemzetközi szintű cselekvéstervek sorozatosan kudarcba fulladtak (Kiotó, Koppenhága). A nemzetek szintjén sem lehet valóban sikeres próbálkozásokat felmutatni, ugyanis általában „exportálták” a problémát. Angliai civil szervezetek javaslata, hogy az országok teljesítményének összehasonlításánál ne a termeléshez (amit könnyű áttelepíteni másik államba), hanem a fogyasztáshoz kapcsolódó károsanyag-kibocsátást vizsgáljuk. A helyi szintű közösségek szintjén viszont biztató kezdeményezések és eredmények mutatkoznak világszerte (több ezer település tart már világkonferenciákat) és hazánkban; különösen olyan városok esetében, ahol valamilyen helyi probléma fenyegető mértékben jelentkezett – például az áradások, a tengerszint-emelkedés elleni védekezés. „Az ökológiai tudatot segíteni kell, hogy fejlődjön, érlelődjön és megfelelően kifejezésre jusson konkrét programokban és kezdeményezésekben… Nem tudunk tovább meglenni valódi szemléletmódváltás nélkül, amely új életstílushoz vezet, amelynek elemei az igaz, a szép és a jó keresése” – javasolta a Szentatya az újévi levélben. Ezen dolgozunk az akadémiai munkában is. Magyarországon három éve kerestük meg a településeket a környezettudatot fejlesztő programunk lehetőségével. Azóta létrejött a Klímabarát Települések Szövetsége, melynek munkáját, eredményeit a Klímabarát települések – elmélet és gyakorlat című tanulmánykötet mutatja be. Tatabányán klímareferenst foglalkoztatnak; Pomáz az első olyan városunk, amely hidrogeológiai stratégiát dolgozott ki; Hosszúhetényben a nagyvárosból kitelepült fiatalok földeket vettek az önellátó élelmiszergazdálkodás kísérletéhez, valamelyikük közműveket sem használ a házában, biciklit tekerve termel áramot például a mosógép üzemeléséhez. A helyi klímakörök nagyon aktívak, a Pilisben ötven-hatvan ember találkozik hetente elindítva például a klímabarát üzletek programot, amelyben huszonöt feltétel alapján lehet ezt a címet elnyernie egy vállalkozásnak. Albertirsán a komposztálást népszerűsítik; a budapesti XII. kerületben eleve bevonták az egyházi csoportokat a szervezésekbe, ugyanis sokszor a bizalomhiány miatt nem tud kialakulni egy energiakímélő gyakorlat – például a közös autóhasználat –, ami az egyházi közegben könnyebben leküzdhető. Vannak jó példák települések közötti együttműködésre – a nagyvárosi lakosság és egy falu közötti közvetlen kereskedelmi láncra, így csökkentve a szállítások hosszát. Fontos lenne, hogy a döntéshozók kezébe- fejébe eljussanak a jó tapasztalatok és okos felvetések, ugyanis a mai törvények, rendelkezések sokszor ellentmondanak az ökologikus gondolkodásnak, sőt a logikának is! Hosszan lehetne sorolni klímaparadoxonokat… A növekedésre épülő gazdasági és társadalmi közgondolkodás alapvetően ellentmond a természet törvényének, a természet regenerálódó képességéből kiszámítható értékeket sokszorosan felülmúlja a mai megszokott életvitelünk környezeti terhelése. A széndioxid- kibocsátás két tonna/ fő értéke helyett ma hazánkban nyolc tonna/fő átlagértéket számolhatunk. Mindenkinek tenni kell környezetünk megóvásáért. Amíg nem késő!
(A teremtésvédelemről szóló előadás-sorozat összefoglaló alkalmát február 5-6-án tartják Budapesten, a Városligeti fasor 42. szám alatti épületben. )
