Csupa díjra – amit újabban kellett, illetve ősztől kellett volna fizetnie annak, aki gyógyulni és tanulni szeretne. Mert az emberi egészség és műveltség – a díjat kirovók szemléletében legalábbis – magánügy. Nemet mondott erre a szemléletre a valamit is mondani hajlandó választópolgárok négyötöde. Természetesen már régen nem csak a díjakról van szó. A szavazófülkében megválaszolandó kérdések közel másfél éve merültek fel – ilyen végtelenül hosszúnak tűnő idő alatt ezek juthattak el a népszavazásig. Lássuk be, ma már ezeknél is égetőbb bajaink vannak – de így működik a magyar demokrácia. Van okunk az örömre: kiderült, hogy nem elfogult-elvakult pártszimpátiák alapján szavazott a többség, hiszen jóval többen voltak az igenlők között, mint az ellenzéki pártok szavazói. Jól felfogott érdekei mellett szavazott a többség, amely nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy befizetett hatalmas adói és járulékai elégtelenek volnának a normálisan működő egészség- és oktatásügyhöz, amelyből nemrégiben hatalmas összegeket vontak ki. Az adott területek rossz irányításáról és a nemzet vagyonával való hibás gazdálkodásról mondtunk lesújtó véleményt.
A véleménymondás öröme mellett azért ne feledjük: az érdekek természetük szerint gyakran ütköznek egymással. A beteg örül, hogy nem kell vizitdíjat fizetnie, de nem biztos, hogy örül ennek a háziorvosa is. Fontos tehát, hogy tudatában legyünk – és maradjunk – annak, hogy nemcsak ezekről a pénzekről volt és van szó. Még inkább a kirovásuk mögött meghúzódó szemléletmódról: amely a közvetlen érdekek szintjén igyekszik szembefordítani egymással az embereket (az orvost a beteggel, az egyetemek vezetőit a hallgatókkal). A helyett, hogy a szolidaritás és a józan önmérséklet értékeire hivatkozva valóságos közteherviselést akarna megvalósítani. Akik most úgy érezzük, hogy győztünk, ne feledjük: csak az jelenthet valódi győzelmet – vagyis csak az eredményezhet normális emberi életet ebben az országban (is), ha ezt az értékvilágot valljuk, éljük és hirdetjük. Ha csak forintokat takarítunk meg ezzel a népszavazási eredménnyel, az öröm hamar elillanhat egy esetleges másik sarc kivetésekor. De ha a mostani eredmény sok millió honfitársunk értéktudatának erősödését jelzi, akkor egyre nehezebb lesz minket újra félrevezetni, egymás ellen kijátszani. Akkor valóban okunk van az örömre.
