Oda-vissza

Oda-vis­­sza, eb­ből áll az éle­tünk. Az oda min­dig iz­gal­mas, ke­cseg­te­tő, ugyan­ak­kor gyak­ran ijesz­tő. A vis­­sza né­ha fáj­dal­mas, de sok­szor élén­kí­tő, lel­ket adó. Szvorák Ka­ta­lin nép­dal­éne­kes a Sze­rel­mes föld­rajz cí­mű so­ro­zat­ban (va­sár­nap, 14.35, Du­na Tv) jár­ja be éle­té­nek egy­ko­ri hely­szí­ne­it: szü­lő­vá­ro­sát, Lo­son­cot, gyer­mek- és fi­a­tal­ko­rá­nak szín­te­re­it, Pincet, Somoskőt és Fü­le­ket. Így be­szél a ma­ga oda-vis­­szá­já­ról: „Lel­ki­leg na­gyon fon­tos, hogy ha­za­jár­jak. Elég ma­gam­ba szív­ni a fel­vi­dé­ki le­ve­gőt. Fel­töl­tő­döm újabb és újabb ener­gi­ák­kal, s még na­gyobb len­dü­let­tel foly­ta­tom to­vább elő­adói uta­mat. A da­lok­nak ere­je van. Sze­re­te­tet su­gá­roz­nak. Né­me­lyik­ben az én esen­dő lé­tem is ben­ne van…”
Mást is je­lent­het az oda-vis­­sza. A va­don hí­vó sza­va (va­sár­nap, 15.10, Film Má­nia) fő­hő­se, Buck, a né­met ju­hász­ku­tya szá­mos meg­pró­bál­ta­tá­son megy ke­resz­tül: el­ra­bol­ják, el­ad­ják, kop­lal­tat­ják, bánt­ják, túl­ter­he­lik, ki­me­rí­tik, ne­ki pe­dig meg kell ta­nul­nia, hogy a túl­élé­sért sok­szor har­col­nia kell. Meg­lelt gaz­dá­ját-ba­rát­ját le­mé­szá­rol­ják, űrt érez, tud­ja, hogy ré­gi éle­té­nek vé­ge, s fel­éb­red ben­ne a vad, vis­­sza­tér hát a va­don­ba, a far­ka­sok kö­zé, de időn­ként meg­lá­to­gat­ja a tisz­tást, ahol egy­kor élt: „…s a ha­tal­mas far­kas itt ül­dö­gél egy da­ra­big, majd hos­­sza­san és pa­na­szo­san fel­vo­nít…” A szí­ve ugyan vis­­sza­húz­za, de már oda­tar­to­zik…