– Nekünk, székelyeknek nem volt még nemzeti eposzunk, ezt igyekeztem pótolni.
– Miért tartotta fontosnak, hogy egy 1603-as csatát énekeljen meg?
– A tizenöt éves háború idején, két birodalom között, a három részre szakadt Magyar Királyságban felértékelődött a székely–magyar egység kérdése, aminek mellőzéséért nagy árat kellett fizetni.
– Tanultak belőle eleink, és mi is tanulhatunk belőle?
– Részben igen. Nem kellett volna elvenni vagy kisebbíteni a székelyek önrendelkezését, mert szabadságjoguk fejében ők szolgáltatták a haza egyik legütőképesebb haderejét.
– Mi a mű központi kérdése?
– Különbözőségeink ellenére is egységesnek kell lennünk: székelyeknek és magyaroknak, katolikusoknak és protestánsoknak, nőknek és férfiaknak…
– Voltak Erdély Mohácsának külső okai is?
– Igen, a két szomszéd birodalom érdekpolitikája és az árulásaik. Az erkölcsi győzelem a mienk volt, s az erdélyiek a végzetes csata után is fel tudtak állni. Székely Mózes fejedelem elkezdte Erdély egyesítését, ezt folytatta Bocskai István, és bevégezte Bethlen Gábor.
– Mit tartalmaz a CD?
– Az elbeszélő költemény teljes szövegét, hatvannégy színes oldalon, Lőrincz Kata grafikáival. A kiseposzt a műfajnak megfelelően hangszerkísérettel, részben énekelve, részben recitálva adja elő tizenegy színész és zenész.
– Mit tettek hozzá az előadóművészek?
– Dóczy Péter rendezésében megelevenedett a XVII. század eleje. Fábri Géza zenei szerkesztő, kobzos és énekmondó a zenésztársaival a forró hangulatoktól a lírai és filozofikus részekig mindent felizzított. Mindannyian hozzáadták a hangszínüket, de valójában az egyéniségüket, a szívüket-lelküket. Székely Mózes szerepében nagyot alakított Jászai László, lehengerlő Dóczy Péter a mesélő vitéz deákként, de mindenki emlékezetes volt, mindenkit ki kell emelnem: Szabó Sipos Barnabást, Krizsik Alfonzot, Kákonyi Tibort és Széplaky Gézát, Csonka Boglárkát, Szentimrey Pannát, valamint Várai Áront. Ezúttal is köszönöm nekik a munkájukat!
