Rómában október 23-a és 26-a között zajlott a cigány nép világzarándoklata, melynek fő eseménye a hétfői találkozás volt Ferenc pápával. A nagy római zarándoklat pontosan egybeesik azzal a történelmi eseménnyel, amikor VI. Pál pápa ötven évvel ezelőtt, 1965. szeptember 26-án felkereste a Róma közelében fekvő Pomezia kisváros cigánytelepét és egy nagyon jelentős beszéddel fordult hozzájuk, melyben a nomád cigányokat „örökös zarándokoknak” nevezte. A mostani találkozót az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsa szervezte. Az eseményen több ezren vettek részt, Magyarországról körülbelül százötvenen Székely János, cigánypasztorációért felelős püspök vezetésével.
Ferenc pápa elismeréssel szólt „a cigány etnikum lelki és hitbeli erejéről, melynek erős jele a soraikban támadó számos papi, diakónusi és szerzetesi hivatás”. Arra kérte őket, hogy „legyenek közvetítő eszközök a saját népük és az egyház között az evangéliumi nyíltság tanúságtételével”. A Szentatya személyes hangon szólt arról, hogy ő „ismeri a nehézségeiket, problémáikat, szorongásaikat, melyek a lakás, a munka és az egészségügyi ellátás hiánya. Ez a jelenség szemben áll az emberi méltóság jogával. Az erkölcsi és a társadalmi rend megköveteli, hogy minden emberi személy szabadon élvezhesse ezeket az alapvető jogokat, mert csak így lehet építeni a békés együttélést!”
Ferenc pápa emellett a tanulás, az oktatás fontosságára hívta fel a roma zarándokok figyelmét: kérte a cigány szülőket, nagyszülőket, hogy fordítsanak gondot gyermekeik oktatására és hitbeli nevelésére.
Ferenc pápa azon óhajának is hangot adott, hogy „a cigány nép nyisson új fejezetet a történetében. Elérkezett az idő, hogy felszámoljuk a rasszizmus és az idegengyűlölet évszázados előítéleteit, melyek alapját adják a megkülönböztetésnek. Az irgalmasság evangéliuma rázza fel a lelkiismeretünket, és nyissuk meg a szívünket és a kezünket is a legrászorultabbak felé. Arra buzdítalak benneteket, hogy építsétek a mai városok perifériáin a testvériség és a megosztás kötelékeit, ezt elkötelező feladatként bízom rátok. Vegyetek példát Boldog Ceferino Giménez Malláról, népetek gyermekéről, aki a maga korában kitűnt a becsületességével és alázatával, a Szűzanya iránti különleges tiszteletével, mely őt egészen a vértanúságig kísérte és így lett a Rózsafüzér mártírja.” (VR)
