Aggodalomra adnak okot a megfigyelhető hatások és egyéb, ezekhez kapcsolódó tényezők.
– 1960 óta megnégyszereződtek a természeti csapások: földrengések, áradások, orkánok, forgószelek és aszályok.
– Azt a fenyegető veszedelmet, amelyet az élettani sokféleség beszűkülése határoz meg, elnevezték „a globális kihalás válságának”. Az ENSZ szerint 16 306 faj került veszélybe, vagyis minden négy emlősből egy, minden nyolc madárból szintén egy, a kétéltű állatok egyharmada, a növényeknek pedig 70 százaléka.
– 2030-ra az amazóniai őserdők területe 670 ezer négyzetkilométerrel csökkenhet.
– A jégmezők a vártnál gyorsabban olvadnak, az Északi-sarkvidék jégrétege meglehetősen összezsugorodott; következésképpen emelkedik a folyó- és tengervizek szintje, ez pedig áradásokat eredményez, egyre több partvidéki szárazföld kerül víz alá.
– A növekvő széndioxid-kibocsátás egyre fokozza a tengeri környezet savasodását, ami számos fajt fenyeget, többek között az osztrigákat és a kagylókat. Veszélybe kerülnek a korallzátonyok is.
A második világháború óta a szárazföldi járművek száma 40 millióról 680 millióra nőtt. Jelenleg 16 ezer lökhajtásos repülőgép van kereskedelmi használatban. Az a széndioxid, amelyet a nevezett gépek kibocsátanak, a bolygónk felmelegedését leginkább okozó gázfajta.
– Az erdőségek kipusztulása, országutak és töltések építése, a városok terjedése, a természetes élőhelyek mezőgazdasági és bányászati felhasználása, a parti vizek szennyezése: mindez olyan körülményeket teremt, amelyekben új és régi betegségokozó baktériumok, vírusok és mikroorganizmusok fejlődhetnek ki.
Ennyi adat elég ahhoz, hogy megértsük: ki kell nyitnunk szemünket, hogy észrevegyük a ránk leselkedő fenyegetéseket. Ez arra indítson, hogy imádkozzunk erre a szándékra, a pápa kérésének megfelelően vizsgáljuk felül életstílusunkat, fogyasztási szokásainkat.
Azok a népek és emberek, akik a legtöbbet fogyasztanak, egyben a legtöbb szennyezést is okozzák; a legkomolyabb következmények ugyanakkor nem őket, hanem a legszegényebb nemzeteket sújtják.
2007. szeptember 1-jén XVI. Benedek pápa így írt a kérdésről: „A környezet megőrzése, a tartós fejlődés előmozdítása és különös odafigyelés a klímaváltozásra nagy horderejű kérdés az egész emberi család számára. Egyetlen nemzet vagy kereskedelmi szektor sem veheti tudatlanba azokat az etikai implikációkat, amelyek minden gazdasági és társadalmi fejlődésben jelen vannak. A tudományos kutatás növekvő világossággal bizonyítja, hogy a bárhol vagy bármerre történő emberi cselekvések befolyása az egész világot átfogó hatásokkal bírhat. Ha nem vagyunk tekintettel a környezetre, annak következményei nem korlátozódhatnak csupán egy közvetlen térségre vagy népességre, mivel mindig megsebzik az emberi együttélést, így tehát elárulják az emberi méltóságot, és megsértik azon állampolgárok jogait, akik egészséges környezetben akarnak élni.”
Ahogy a szándék megfogalmazása kiemeli: imádkozunk férfiakért és nőkért, hiszen mindkét nem gazdagon képviselve van a gazdasági és politikai felelősök körében. Nekik pedig a megoldást nem csupán technikai vonalon kell keresniük, hanem még inkább erkölcsi megfontoltsággal és eltökéltséggel, amely az egész világnépesség – és különösen a leggyengébbek – javát számításba veszi és megvalósítani akarja.
Missziós szándék: Hogy a különféle vallások hívői, életük tanúságtételével és testvéri párbeszéddel adjanak világos bizonyítást arról, hogy Isten szava a békesség hordozója.
Világunkban egyre nő a vallási türelmetlenség. Szomorú tény, hogy emberek – hitük szempontjaira hivatkozva – odáig jutnak, hogy másokat meggyilkolnak. A pápa azt kéri: imádkozzunk, hogy Isten nevét soha ne használják halált vagy pusztulást célzó tervek igazolására. Isten neve mindig békesség hordozója legyen! A legutóbbi évszázad és évtized a tragikus népirtások ideje volt: és a szembenállók gyakran egyaránt Isten nevét kiáltozták. Konkrét példák könnyen eszünkbe jutnak.
Ha bárki, bármelyik vallás híveként, becsületesen hallgat Isten Lelkére, a béke embere lesz. Még ha üldözik vagy gyalázzák is, ha a meggyilkolás veszélye kerülgeti is, elutasítja az erőszakosság kísértését. Valamilyen fokban bárki eljuthat arra, amit a hívei Jézustól tanulnak: hogy szeresse ellenségét!
Ebben a hónapban tehát azért imádkozunk, amit II. János Pál pápa nyomán „Assisi szellemének” hívunk; ő 1986-ban a világvallások vezetőit Assisibe hívta, hogy a világbékéért imádkozzanak. XVI. Benedek 2006. szeptember 2-án azt írta: a vallási vezetők húsz évvel korábban a tanúságtétel nyelvén igazolták, „hogy az imádság nem megoszt, hanem egyesít, és meghatározó elemét alkotja egy hatékony békepedagógiának, amely a barátságra, a kölcsönös elfogadásra, a különböző kultúrákhoz és vallásokhoz tartozó emberek közötti párbeszédre épít. Ez a pedagógia szükségesebb, mint valaha, főleg ha az új nemzedékekre gondolunk. Sok fiatal, különösen a viszályokkal terhelt térségekben, arra nevelődött, hogy gyűlölet és bosszú érzései töltsék el, olyan ideológiák hatása alatt, amelyek ősrégi gyűlölködés magvait termik a szívekben.”
Ugyanezek a szívek valójában Isten megbékéltető közbelépésére várnak.
