Idén a Gettómilliomos (Slumdog Millionaire) című angol-amerikai, de témáját és szereplőit tekintve csaknem mindenestül indiai film volt a befutó: vagy harminckilónyit (egész pontosan nyolc darabot) aratott a filmakadémia álomszagú elismeréséből. Nap nap után idehaza is viharosan globalizálódunk, de azért még a filmvásznon is észrevesszük, mely kulturális vonulat ismerős, netán megszokott számunkra, s mi az, ami újdonságként villan elénk. De bizony van úgy, hogy kissé megkavarodunk. Például most is. A Gettómilliomos rendezője, Danny Boyle egyszerre kétfelé igyekezett robogni: egyrészt a neorealizmus és az európai újhullám világát idéző, keserű, tragikus vagy épp bájos humorú jelenetekkel, őszintén és keresetlenül rajzolja meg az ázsiai ország nyomornegyedeinek világát. Másrészt beemeli mozijába a szakzsargonban a honi álomgyárról bollywoodinak nevezett indiai kommerszfilmek elemeit (rajtaütésszerű zenés-táncos betét, olvadóan giccses szerelmi jelenet…). Ezek persze a világ nyugati felén sem ismeretlen hatásdarabok, csak épp a valószerű életképekkel nehéz egybeölelni őket. Egyszerűen lelógnak a film hozzánk közelebb eső részéről. Számunkra ez a szokatlan, Indiában pedig a nyers társadalomrajz. Ötletes technika a foltvarrás, de mozivászon-készítéshez nem ajánlott.
Azért az jó hír, hogy a film háromnegyede egyértelműen és erősen nekünk való: eredeti felépítésű, izgalmasan és szépen fényképezett, megrendítő történet zajlik előttünk egy indiai szegény fiúról, aki a Legyen Ön is milliomos! ismét csak globalizált vetélkedőjében versenyez – nagyon nem kis sikerrel. Igazi népmesei csodakarrier bontakozásának lehetünk tanúi, ennek jelenetei váltakoznak a nemegyszer véresen valóságos társadalmi képfolyammal: Jamal, az ifjú főhős helyes válaszai a legtöbbször rettenetes élettöredékekhez és sorstörésekhez fűződnek emlékezetében. Játékbeli sikere mögött csalást gyanít a rendőrség: vallatásának krónikája keretezi a többsíkú alkotást. De vajon nyer-e? S ha igen, mit? Innentől indiszkréció volna folytatni az elbeszélést.
A film kétségtelen értékei közül kiemelkedik a hírek szerint a valóságban is nyomortelepen élő három gyerekfőszereplő játéka. Tehetségük lenyűgöző. Az Oscargálára hetyke kis szmokingba bújtatott két kisfiú és estélyibe öltözött lányka látványa megszorongat: buli után csakhamar irány a hazai pálya, a filmért járó, egyelőre lekötött pénzt majd tizenhat évesen vehetik fel (hogy addig se forgassák ki belőle őket). Nekik – meg annak a nem is olyan néhány millió társuknak a környéken – valójában a szinte reménytelen álmodozás marad (mozival vagy anélkül): igazi szerelemről, hírnévről, gazdagságról, meg arról, hogy egyszer talán minden jóra fordul.
(Gettómilliomos, angol-amerikai film, 2008; rendezte: Danny Boyle)
