Álomban jött az égi jel

A jubileumi év rendezvénysorozatának kiemelkedő állomása lesz április 26-án Christoph Schönborn bécsi bíboros, érsek ünnepi szentmiséje a máriabesnyői Nagyboldogasszony-bazilikában. A kegyszobor történetét óhatatlanul átszövik valós történeti és legendás elemek. A hívő közösség ezeken keresztül mindmáig Isten gondviselő közelségét és szeretetét tiszteli. Ne hárítsuk el magunktól a megmagyarázhatatlannak tűnő eseményeket, hanem higgyünk, és kitágul a világ…

Ha kelet felől érkezünk Máriabesnyőre, egy hosszú, éles kanyart leküzdve tárul szemünk elé Magyarország egyik legszebb Mária-kegyhelye, a máriabesnyői bazilika. A mögöttünk hagyott évszázadokban is itt, a Gödöllői- dombság lankái között húzódott a kocsiút. Mellette az Árpádok korában népes település virágzott. Besnyő akkori lakói hívő, templomba járó emberek voltak. Lelkigondozásukat IV. Béla király a premontrei szerzetesekre bízta. A középkori oklevelek bizonysága szerint, az évszázadok során különböző birtokosok tulajdonába került a falu. A hódoltság idején lakói elhagyták, elpusztult templomuknak csak üszkös falai meredtek ki a földből, helyét benőtte a szabadon burjánzó növényzet…

A XVIII. század derekán, birtokairól hazatérve az imént említett országúton hajtatott négylovas hintajával a vidék földesura, gróf Grassalkovich Antal. Útközben nyomasztó gondolatok gyötörték. Már két feleségét eltemette, a harmadik is betegeskedett. Fogadalmat tett, ha meggyógyul párja, egy templomot épít a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Asszonya felépült, telt-múlt az idő, de ő még mindig nem teljesítette fogadalmát. „Nem tudom, Isten hová akarja ezt a templomot” – válaszolta, amikor az Úrnak tett fogadalmára emlékeztették. E gondolatok foglalkoztatták, amikor a hintót elragadták a megbokrosodott lovak, az éles kanyarban a felborulás veszélye fenyegette az utasokat. Életüket féltve Istenhez fohászkodtak, s ekkor váratlanul a lovak megálltak. Az ijedtségből felocsúdva a gróf felpillantott, s jobb kéz felől, a bozót mögött megpillantotta a középkori templom romjait. Elhatározta, hogy felesége felgyógyulásának emlékére a romok helyén, a híres loretói kegyhely mintájára építi fel a kápolnát.

A régi templom maradványainak eltakarítását a környékbeli mesterek, napszámosok végezték. Egyikük álmában – a korabeli beszámolók szerint – megjelent egy nőalak, s azt mondta, hogy a templom romjai között a főoltár helyén egy szép tárgyat fognak találni. Másnap, 1759. április 19-én a mondott helyen két ásónyomnyi mélységben, kőlap alatt elrejtve egy szobrot találtak. A tizenegy centiméter magas, négy centiméter széles, elefántcsontból készült, Máriát és a Kisjézust ábrázoló szobor megtalálását a gróf égi jelnek tekintette. Üzenetnek, amely arról értesítette, hogy az új kápolnának Istennek tetsző helyet választottak. A szobrot ékszerekkel díszítette fel, kristályüveg mögé, egy ezüstházikóba zárta, melynek hátlapjára rávésték megtalálásának körülményeit. A történtekről beszámolt barátjának Migazzi Kristóf bíboros érseknek, Vác megbízott püspökének, aki kivizsgálás után hitelesítette az elmondottakat.

1761. augusztus 14-ére felépült a kápolna. Ide helyezték el a földből előkerült szoborral együtt a Loretói Máriaszobor másolatát is, amit időközben két stájerországi kapucinus atya gyalog hozott el Olaszországból. A loretóihoz hasonlóan libanoni cédrusfából készült szobormásolatot – amit szokás szerint előzőleg az eredetihez érintettek – díszes ruhába öltöztették.

Hamarosan híre terjedt az első imameghallgatásoknak, csodálatos gyógyulásoknak. Egyre több hívő kereste fel Máriát, s időnként már nem fértek be a szűk kápolnába. A gróf úgy határozott, hogy kibővíti a szent teret. Először megépítette a családi kriptát, és a mostani alsó templomot, majd utána a mai templomteret. Alig telt el tíz év, s már állt a ma is látható épületegyüttes, amit 1771. március 17-én szenteltek fel. A templom mellé – Migazzi bíboros segítségével – a hatvani kapucinusokat telepítette le a gróf.

A sok imameghallgatás hatására a kegyhely híre messze földre eljutott a hosszú évtizedek során, ma is számosan látogatják. Mint Gáspár István, a bazilika plébánosa elmondta, arra törekednek, hogy a jubileumi év ne csak egy szép megemlékezés, hanem az emberek számára egy alkalom is legyen a megtérésre. Számos, a népi vallásossághoz is kapcsolódó kulturális, szórakoztató program várja a búcsúhelyre látogató időseket és fiatalokat. Mindig nyílik alkalom a csendes elmélyülésre, egy bensőséges találkozásra a szerető Istennel. „Ő megadja a lélek békéjét és a bűntől való szabadulás lehetőségét. Ezt a nagy értéket ajánlja fel a szent hely csendje.”

A rendezvények idején szentmisét mond Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, Varga Lajos váci segédpüspök,  Agostino Crepaldi ferences szerzetes, a mostani kapucinus delegátus, Schönborn bíboros, Katona István egri segédpüspök, valamint Székely János esztergom-budapesti segédpüspök.

Máriabesnyő nemcsak búcsújáró hely, hanem élő közösség is egyben. Öröm látni a családokat, a különböző plébániai csoportokat, az énekkart, a fiatalokat. Öröm látni, hogy milyen sokan indulnak el Isten felé – folytatja a plébános atya. Az egyházközség tagjai közül mindnyájan érzik azt az óriási felelősséget, ami rájuk hárul a jubileumi év közben. Szeretnék, hogy ezen a szent helyen a zarándokok találkozzanak Isten gyógyító érintésével, szeretetével. Szeretnék, hogy az Úr utáni vágyuk felszínre törhessen, hogy lélekben megújulva térhessenek vissza otthonaikba. Szeretnék, hogy a kegyhely a kiengesztelődés, az Istennel való szövetség újbóli megkötésének egyik központja legyen mindenki számára.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.