Azóta persze nagyot változott a világ, a népszámlálás módja könnyebbé vált. Nem kell messze földre utaznunk, csak figyelmesen segítenünk a minket felkereső kérdezőbiztosok munkáját. Összesen negyvenkét kérdést tesznek fel. Válaszaink névtelenek, kizárólag statisztikai adatoknak minősülnek.
A 38. kérdésre a törvény szerint nem kötelező válaszolni, számunkra mégis lelkiismereti kötelesség a válaszadás. A kérdés – kissé szokatlan megfogalmazásban – azt firtatja, hogy milyen vallás követői vagyunk. „Mely vallási közösséghez, felekezethez tartozónak érzi magát?” Egyszerűen válaszolhatunk erre: „a római (vagy a görög) katolikus egyház tagja vagyok”. A végén ellenőrizzük is, jó válasz került-e a kérdés mellé, nem történt-e véletlen elírás.
Immár huszonegy éve visszanyertük vallásszabadságunkat. Nem pusztán anyagi szempontból fontos, hogy az állami és társadalmi életben valódi arányunk szerint számoljanak velünk. És ne feledjük Jézus szavát: „Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10)
