Fotó: Merényi Zita
A budapesti Szent István-bazilikában szeptember 28-án, szombaton 18 órakor rendezik meg a nemzetek miséjét. A hazánkban első alkalommal tartandó többnyelvű szentmisére Erdő Péter bíboros, prímás, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye főpásztora szeretettel várja a főegyházmegye területéről a rövidebb vagy hosszabb ideig itt tartózkodó idegen nyelvű híveket, lelkipásztoraikkal, magyar barátaikkal és a helyi hívekkel együtt. A koncelebrációs szentmisét Cserháti Ferenc, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök vezeti, akit az idei év elején Erdő Péter bíboros püspöki helynöknek nevezett ki, azzal a feladattal, hogy segítse az egyházmegye területén élő nem magyar anyanyelvű hívek pasztorációját. Erről és a főegyházmegyében élő katolikus külföldiek lelkipásztori szolgálatáról kérdeztük Cserháti Ferenc püspököt.
Külföldieknek tartják majd a szentmisét a bazilikában?
– A nemzetek miséjével azt szeretnénk kifejezni, hogy a főegyházmegye területén élő idegen nyelvű katolikusok a főegyházmegye szerves részét alkotják, itthon vannak nálunk, hiszen az Egyházban nincsenek külföldiek, nincsenek jövevények, mindannyian testvérek vagyunk. Egy Egyházat alkotunk, ahol mindannyian otthon vagyunk. Az egyházi törvénykönyv is előírja, hogy a helyi főpásztorok kötelesek gondoskodni az egyházmegyéjük területén élő és tartózkodó idegen nyelvű hívek lelkipásztori ellátásáról. A globalizáció, a multinacionális vállalatok elterjedése, az egészség- és a sportturizmus több ágazatának föllendülése a fejlett világban magával hozta a munkakeresők, a munkavállalók, a sportolók, a nyugdíjasok fokozott vándorlását, illetve a nemzetközi vállalatok dolgozóinak időszakos külföldi tartózkodását. A migránsok mellett a világ nagyvárosaiban sokfelé megjelentek a különböző nemzeti vállalatok alkalmazottai, munkásai, a sportolók, a tanulók és a kutatók, akik bármennyire is igyekeznek beilleszkedni a számukra idegen nyelvű helyi társadalomba, az átmeneti idő és a nyelvi nehézségek miatt, nagyon is érthető módon, igénylik az anyanyelvükön végzett lelkipásztori szolgálatot. Gyakran családostul érkeznek hozzánk, egy bizonyos időre. Sokan közülük a magyar fővárosban is nemzeti csoportokat, közösségeket alkotnak. Szokásaikkal, hagyományaikkal, nemzeti kultúrájukkal nem csak színesítik, hanem kifejezetten gazdagítják főegyházmegyénk életét, Szent István királyunk szellemében. Főegyházmegyénkben több ilyen nemzeti egyházi közösség is működik saját, illetve megbízott lelkipásztorokkal. Valamennyien egyházmegyénk főpásztorától kapták a megbízásukat. Mindannyian egy helyi egyházat alkotunk, és együtt építjük Isten országát a földön, egyházmegyénk közösségében. A velünk együtt élő nemzeti közösségek tagjainak sorában természetszerűen felmerül az igény a keresztelésre, az elsőáldozásra, a bérmálási felkészítésre és a szentségek kiszolgáltatására. Az egyházmegye területén sokszor a jegyesek anyanyelvén zajlanak a házasságkötések is.
Az idegen nyelvű hívek ellátása önkéntesen vállalt feladata az egyházmegyének?
– Ez nem önkéntes feladat. Az egyházi törvénykönyv 383. kánonja kifejezetten felszólítja a megyéspüspököt, hogy gondoskodjék minden rábízott Krisztus-hívőről, bármilyen korú, helyzetű, nemzetiségű legyen is, akár az egyházmegye területén lakik az illető, akár csak ideiglenesen tartózkodik ott. Emellett az Elvándorlók és Úton Lévők Lelkipásztori Gondozásának Pápai Tanácsa, és újabban az Átfogó Emberi Fejlődés Előmozdításának Dikasztériuma folyamatosan lelkipásztori irányelvekkel látja el a helyi egyházakat. Ezek értelmében a külföldön élő katolikusok anyanyelvi lelkipásztori szolgálatának megszervezése a helyi megyéspüspökök kötelessége, ugyanakkor az elvándorló születése szerinti ország is felelősséggel tartozik azért, hogy a lelkipásztori szolgálat hatékonyan és jól tudjon működni, mindig tiszteletben tartva a helyi püspökök joghatóságát.
A legnagyobb közösségeknek saját papjuk van, vagy a helyi egyház papjai végzik a lelkipásztori szolgálatot?
– Főegyházmegyénkben mintegy nyolc közösségnek van saját papja. Néhány idegen nyelvű közösségben megbízott papok szolgálnak, akik jól ismerik a közösségek nyelvét. Az angol, a francia, az olasz, a német, a lengyel, a spanyol, a horvát, a szlovák és az ukrán nyelvű közösség a legnagyobb. Tíz-tizenöt nyelvi közösséget mintegy húsz-huszonöt pap lát el. A közösségek tagjai és a létszámuk is gyakran változik, hiszen sokan csak néhány évre érkeznek Magyarországra, de a számukra bemutatott szentmiséket gyakran az azonos nyelvet beszélő turisták is látogatják. Mindez sajátos lelkipásztori szolgálatot jelent, és mi gondoskodunk erről. A magyar befogadó, vendégszerető nép, ezt történelmünk is tanúsítja. Így alig értem a nyugati sajtóban időnként megjelenő hamis vádaskodásokat Magyarországgal kapcsolatban. Általában szeretettel fogadjuk a vendéget, és az asztalunkhoz ültetjük a barátságosan közeledő idegent. A helyi egyházak tagjai is örülnek, ha a velünk élő külföldiek otthon érzik magukat a közösségükben. A nemzetek miséje is annak a jele, hogy főegyházmegyénkben bárki otthonra talál, ha akar. A nemzetek miséjét a Szent István-bazilikában, egyházmegyénk kiemelt központjában tartjuk, ezzel is jelezve, hogy itt mi mind otthon vagyunk, és egy Egyházat alkotunk.
Volt valami különleges kérése püspök úrnak a misével kapcsolatban?
– Inkább a lehetőséget szeretném felkínálni, hogy aki akarja, hozza magával nemzetének zászlaját, esetleg öltözzön nemzeti viseletbe, ha ezt jónak látja, ahogyan ez Nyugaton gyakorlattá vált a nemzetek miséje alkalmával. Már készülődünk a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra, ott is szeretnénk majd megmutatni egységünket és a budapesti egyházban való sokszínű jelenlétünket. Külföldön járva magam is mindig örülök, ha valahol megpillantom a nemzeti zászlónkat és magyar szavakat hallok. Úgy gondolom, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus külföldi vendégei – püspökök, papok, világiak – ugyancsak örülnek majd és büszkék lesznek Budapesten arra, ha a sok szép kongresszusi rendezvényen fölfedezik saját hazájuk idegenben is ápolt hagyományait, nemzeti sajátosságait, és anyanyelvükön is szólhatnak a köztünk élő honfitársaikhoz.
Püspök úr említette, hogy vannak nemzetek, közösségek, amelyeknek saját papjuk van, másoknak pedig magyar a papjuk. Utóbbiak miként látják el a szolgálatukat?
– Fontos, hogy ezek a papok jól beszéljék az adott nyelvet, jól ismerjék és tiszteljék a rájuk bízott nép kulturális örökségét, mert ezek nélkül alig képzelhető el a hatékony lelkipásztori szolgálat. Tudatában kell lenniük, hogy minden nép másképpen imádkozik, ünnepel és szórakozik. Mások a népi és rituális szokásaik és a hagyományaik például a keresztelők, az elsőáldozások, a bérmálások, az esküvők és más ünnepek alkalmával. Fontos, hogy ezek a lelkipásztorok két kulturális örökség szakértői legyenek, mindig párbeszédben kell állniuk a helyi kultúrával. S talán még ezeknél is fontosabb, hogy megértsék, a szívükbe zárják és szeressék a köztünk élő és felénk közeledő idegeneket.
