A misék, istentiszteletek kezdetét pünkösdtől egy új zsindellyel borított haranglábon álló, ám régi harang jelzi. Sokak fülének kedves a szava, mint ahogy jó letelepedni az öreg padokra is, és hallgatni a szentírási részletet, amely ezentúl e negyvenszemélyes kápolnában érintheti meg a szívet és az értelmet. A harangláb megáldása után Nagy Vendel atya, a kaposvári püspökség gazdasági helynöke Stix Tamás ladi plébánossal – aki gyakran megfordul az intézményben –, valamint Uszkay Huba kadarkúti református lelkésszel vonult a hófehér falú kápolnába, ahol Simon András grafikusművész stációképeit is elhelyezték.
Nagy István Béla, az otthon igazgatója arra utalt köszöntőjében: örül, hogy a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltsége eltökélt szándékának köszönhetően – miszerint minden szociális és gyermekvédelmi intézményben alakítsanak ki valamilyen imahelyet, imasarkot, kápolnát – ismét istentiszteletre szólít a harang, s e helyre nemcsak az ellátottak, hanem a munkatársak is bátran betérhetnek.
Nagy Vendel helynök a lelkek templomáról beszélt, a Szentlélek tüzéről; arról az új pünkösdről, amely lángra lobbantja a világot s a híveket. A remény embere, ha hisz a Szentlélekben, működésbe hozhatja az egyházat és a világot. Keresztény életünk minősége attól függ, mennyire tudunk együttműködni a Szentlélekkel – mondta.
Uszkay Huba református lelkész is azt emelte ki: a remény embereinek kell lennünk, s azt tanácsolta, lelki kövekként vigyük életünket Krisztus elé, így a mennyei Atya áldása kíséri lépteinket. Ezt követően az egyházak képviselői megáldották a rendkívül puritán kápolnát, majd Pilinszky, Szabó Lőrinc, Ady istenkereső verseiből és karizmatikus gitáros-énekes dalokból font ünnepi koszorút az értelmi fogyatékosokból és szenvedélybetegekből álló kálmáncsai Mozaik csoport.
Fotó: Kovács Tibor
