– Mielőtt elfoglalta volna állomáshelyét, már járt hazánkban. Mi indította erre, s milyen tapasztalatokat szerzett akkor?
– Legutóbb 2008-ban jártam Budapesten. Akkor Berlinben voltam diplomata. Hallottam az önök csodálatos fővárosáról, turistaként töltöttem itt néhány napot. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer nagykövetként térhetek vissza. Nagy meglepetés volt számomra, amikor ideküldtek.
– Szeretné megismerni hazánkat: volt már Debrecenben, Szombathelyen, Pécsett, Siófokon, s ha jól tudom, hamarosan Kalocsára látogat. Miért utazik ennyit az országban?
– Nagyon szeretném elérni, hogy megváltozzék az Izraelről alkotott magyarországi kép. Szeretném sokaknak megmutatni, hogy az az állam, amely küldött, más, mint amiről naponta a híradókban láthatnak, a rádióban hallhatnak az emberek. Szeretném megmutatni mindenkinek, hogy a zsidó állammal csoda történt. Évezredek küzdelmei után, hatvannégy esztendővel ezelőtt megalakult egy független, demokratikus, antiszemitizmus nélküli ország, ahol a zsidók úgy élhetnek, mint egykor őseik. Szeretném megmutatni önöknek ezt a befogadó társadalmat.
– A befogadó társadalom megismeréséhez számtalan biztonsági intézkedésen kell átesni…
– Óvatosnak kell lennünk. A megépített falat sokan kritizálják. Ezzel és más intézkedésekkel szerencsére sikerült valamennyire megállítanunk az öngyilkos merénylőket. Igen élénken emlékszem arra, amikor én is féltem buszra ülni. A fal az araboknak és nekünk, zsidóknak egyaránt biztonságot ad.
– Az Izraeli Állam területét három monoteista vallás is szentnek nevezi. Az egyre csökkenő számú helybéli keresztényen kívül mi vendégként érkezünk oda. Ön szerint az, aki anyagilag megengedheti magának, hogy elzarándokoljon a Szentföldre, nyugodtan útnak indulhat?
– Mindenkit szeretettel várunk! Boldogok vagyunk, ha meglátogatják hazánkat, hiszen büszkék vagyunk rá. A csodára. Például az elmúlt tíz év során hat Nobel-díjasunk volt. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a vendégek biztonságban érezhessék magukat. Tudniuk, érezniük kell, hogy vigyázunk rájuk. A szent helyek meglátogatása mellett szeretnénk megmutatni, hogy miként élünk, hogyan fejlődünk, milyen színes a kultúránk, meg persze azt is, hogy milyen finom ételeink vannak.
– Immár tizedik alkalommal szervezték meg Budapesten a második világháborúban elpusztított zsidó emberek emlékére az Élet Menetét. Idén Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke az eseményen mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal. Tapasztalt diplomataként Ön sok országot ismer. Hogy látja, Magyarországon nagyobb ellenérzés van az emberekben a zsidó emberekkel szemben, mint Európa többi országában?
– Az antiszemitizmus évszázadok óta mindenhol jelen van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hozzá kell szoknunk – harcolnunk kell ellene. Ugyanakkor azt gondolom – mint ezt már korábban is nyilatkoztam –, hogy ma Magyarországon a zsidó embereknek nem kell félniük az utcán. Úgy vélem, aki ellenséges, az nem a zsidó embereket, inkább a zsidó államot, Izraelt kritizálja. Vannak összeesküvés-elméletek a zsidók összehangolt fellépéséről, de ezek nevetséges sztereotípiák, értelmetlen vádaskodások. Erdő Péter bíboros úrnak egyébként személyesen adtam át köszönetemet nyilatkozatáért.
– Januárban évről évre világszerte imahetet tartanak a keresztények egységéért. A Vatikán kezdeményezésére ilyenkor az „idősebb testvért”, a zsidó vallású embereket is közös imádságra hívják. Budapesten az imahét zárónapján Erdő Péter bíboros és Schweitzer József nyugalmazott főrabbi együtt imádkozott közös Istenünkhöz békéért, egyetértésért, megbocsátásért. Ön szerint ez a keresztény–zsidó közeledésben az út eleje?
– Igen, ez csupán a kezdet. De kell, hogy legyen folytatása: minden évben, minden hónapban, talán mindennap kell találkoznunk, párbeszédet folytatnunk. Az idősebb testvérnek meg kell látogatnia a fiatalabbat, és fordítva. A zsinagóga olyan hely, ahol az emberek az imádkozás mellett beszélgethetnek is. Mindenki számára nyitva van. Bátran be kell jönniük keresztény testvéreinknek, amint én is betérek sok katolikus vagy protestáns templomba. Természetesen az ottani elvárásoknak megfelelően viselkedem, tiszteletben tartom a szokásokat. Nagyon fontos az egymással való beszélgetés. Akik antiszemiták, szerintem soha nem jártak még zsinagógában, nem beszélgettek zsidó emberekkel. Egymás szemébe kell néznünk. Nem kell egyetértenünk, de meg kell ismernünk egymást. Országjárásom során ezért találkozom szívesen az önök püspökeivel is. Beszélgetek velük, ismerkedünk egymással. A politikusoknak is hatalmas a felelősségük valamennyi társadalomban. Tanítaniuk kell és irányt kell mutatniuk. Ezért volt nagyon fontos, amit Orbán Viktor miniszterelnök mondott a tiszaeszlári vérvád magyar parlamentbeli botrányos felemlegetése után. Őt mindenki hallgatja, s nagyon jó volt a megszólalása. A társadalomnak meg kell védenie magát a mérgező gondolatoktól.
– Idén ünnepeljük Raoul Wallenberg svéd diplomata születésének századik évfordulóját. A világháború során üldözöttek ezreit mentette meg. Ismerik őt Izraelben?
– Mi, zsidók sokszor emlékszünk azokra, akik megmentettek minket. Wallenberget halála után tiszteletbeli izraeli állampolgárrá nyilvánították. Utcákat neveztek el róla, iskola viseli a nevét. Megkapta a „Világ Igaza” kitüntetést a Jad Vasem Intézettől. Július közepén pedig az izraeli parlamentben, a Kneszetben ünnepi ülésen emlékezünk majd róla, ahova meghívtuk Kövér Lászlót, a magyar országgyűlés elnökét és svéd kollégáját is.
– Térjünk vissza országjárása témájához. Több helyen iskolásoknak tartott rendhagyó történelemórát. Miért érzi fontosnak ezeket?
– A fiatalok jelentik számunkra a jövőt. A két nép barátságát is segítik ezek az órák. Beszélek nekik a történelemről, de országom csodálatos látnivalóiról is. Belőlük lesznek a későbbi politikusok, miniszterek és államelnökök, köztük növekszik esetleg a jövő egy-egy Nobel-díjasa is. Döntéseket kell majd hozniuk, és ebben segítenünk kell őket. Mindez olyan, mint a magvetés. Elültetjük a magokat, öntözzük, imádkozunk Istenhez, és reménykedünk a jó termésben.
