Nem csak tizenöt éves történet

A felek abban is megegyeztek, hogy négy hónapon belül nagykövetet cserélnek. Mindez valamivel több mint tizenöt éve, 1993. december 30-án történt. Kétezer éves gyanakvás és neheztelés ért véget, a kereszténység újra felfedezte a zsidóságot, és elmélyült forrásaiban – olvashattuk akkoriban a hírügynökségek jelentéseiben, miközben szélsőjobboldali fanatikus zsidók tiltakoztak a létrejött egyezmény ellen. A két kis állam közötti megállapodás jóval meghaladta Izrael és a Vatikán földrajzi határait, közel tízmillió zsidót és egymilliárd katolikust érint.

A tizenöt évvel ezelőtti diplomáciai kapcsolatfelvétel hosszú és kölcsönös közeledés eredményeként jött létre, melynek legelső lépése kétségtelenül VI. Pál pápa 1964. január 6-ai szentföldi látogatása volt. Ennek pontosan negyvenöt esztendeje. Egy évvel később, a II. vatikáni zsinaton a Nostra aetate nyilatkozat közzétételével a katolikus egyház újabb nyílt, őszinte gesztust tett a zsidó nép felé. Az elemzők szinte valamennyien az enyhülésben és a további közeledésben reménykedtek. Kitört azonban az 1967-es, úgynevezett hatnapos háború, melyet követően közel két évtizedig, 1985-ig, Simon Perez vatikáni látogatásáig kellett várni, hogy a két állam közötti kapcsolatok normalizálásának kérdése újra napirendre kerülhessen.

1986-ban II. János Pál pápa ellátogatott a római zsinagógába. Egy évvel később Lengyelországban, a majdeneki koncentrációs táborban imádkozott az áldozatokért. Szavait máig is visszhangozza a keresztény világ: „Idősebb testvéreink a zsidók…” Eközben a vatikáni diplomácia a palesztin nép ügyét is határozottan támogatta. II. János Pál pápa többször is fogadta Jasser Arafatot.

Jichak Rabin izraeli miniszterelnök és a palesztin vezető, Arafat washingtoni kézszorítása (1993. szeptember 13.) már jelezte a Szentszék és Izrael diplomáciai kapcsolatfelvételének közelségét. Az 1993. december 30-án Jeruzsálemben ratifikált alapszerződés egy jogi és egy gazdasági megállapodás létrehozását is előirányozta. A jogi szerződést 1997-ben kötötték meg, ám – amint Pietro Sambi washingtoni nuncius tavaly nyilatkozott – mind a mai napig nem léptették hatályba. A gazdasági szerződést pedig – ugyancsak a vatikáni diplomata szavai szerint – az izraeli fél halogató hozzáállása miatt immár egy évtizede nem tudják megtárgyalni. Ez utóbbi szerződésnek kellene rendeznie a kisajátított egyházi javak kérdését, az egyháziak adózását, valamint az egyház közszolgálati tevékenységének állami finanszírozását. A két fél között problémaként jelentkezik még a katolikus egyházi személyekkel szemben alkalmazott izraeli vízumpolitika.

Tavaly májusban, a Szentszékhez akkreditált új izraeli nagykövethez intézett beszédében XVI. Benedek pápa kifejezte óhaját, hogy a tizenöt évvel ezelőtt létrejött diplomáciai kapcsolat szellemében a két fél közötti kölcsönös tisztelet, megbecsülés és együttműködés tovább fejlődjék. Ugyanakkor aggasztónak nevezte a keresztények folyamatos elvándorlását a Szentföldről. Arra kérte az izraeli kormányt, hogy találjon megoldást az őket sújtó gondok leküzdésére, különös tekintettel jogi státuszukra, az egyházi személyek vízumára. A Szentszék és Izrael közötti gazdasági és pénzügyi tárgyalások lezárását sürgetve hozzátette, hogy az egyház csak akkor tudja teljesíteni vallási, oktatási, erkölcsi és karitatív küldetését, ha leküzdik az említett nehézségeket.

Az elmúlt év utolsó heteiben mintha ismét felgyorsult volna az izraeli és szentszéki bizottság tagjai közötti párbeszéd. A pápa egy esetleges májusi, szentföldi látogatásának reményében a felek a 2009-es évre tervezett találkozók idejét és a megbeszélések témáját rögzítették. Szinte biztosra vehető, hogy ezt a forgatókönyvet a Gázai övezet elleni mostani súlyos izraeli katonai beavatkozás kimenetele befolyásolni fogja.