Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és Dékány Sixtus zirci apát személyesen is ismerte a mártírsorsú szerzetest és pedagógust. Sugárzó szeretetet árasztó, kedves emberként emlékeznek vissza rá. Nemcsak hős volt, hanem olyan ember, „aki az üldöztetések idején is világított, így adva erőt rendtársainak”. A legnehezebb korszakban is tartotta magát ahhoz a feladathoz, melyet tanárként is vallott: embert formálni.
Endrédy Vendel 1895. január 19-én született Fertőendréden. 1917-ben a Ciszterci Rend Zirci Apátságába kérte felvételét. 1939-ben lett a rend zirci kongregációjának elnökapátja. 1950-ben – miután a hatalom a ciszterci rendet is feloszlatta – Endrédy utolsóként hagyta el az apátság épületét. (A későbbiek során negyvennégy rendtagot vetettek börtönbe, és összesen több mint kétszáz év büntetést szabtak ki rájuk.) Nem sokkal később Endrédyt letartóztatták – Rákosi Mátyás ugyanis az apátot „Mindszenty rossz szellemének” tartotta –, és az Andrássy út 60.-ba, majd a Gyorskocsi utcába szállították. Itt – mint az visszaemlékezéseiből kiderül – válogatott eszközökkel próbálták rávenni arra, hogy olyan vallomást tegyen, amely beleillik az államvédelem elképzeléseibe. A foglyok testi gyötrésén túl pszichikai módszereket is alkalmaztak a fogvatartók. Ennek része volt az is, hogy minduntalan feljegyzéseket írattak velük. A Cúthné Gyóni Eszter által összeállított kötetben azokat az írásokat olvashatjuk, melyeket Endrédy a kihallgatások során írt.
Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon mennyire hitelesek ezek az írások, hiszen nyilvánvaló, hogy kényszer alatt születtek. A kötet szerkesztője a könyv bemutatóján elmondta, hogy – alapos forráskritikai vizsgálat után – bátran kijelenthető: Endrédy Vendel semmi olyat nem írt le, amit később ne lehetett volna vállalni. Ezt annak ellenére ki lehet mondani, hogy a kérdések mellé gyakran odaírták a válaszokat is. E szövegeket ugyanakkor egyfajta ÁVH-s nyelvezet jellemzi, hiszen a feljegyzéseket egy meghatározott célnak megfelelően kellett írni.
De mire volt kíváncsi az Államvédelmi Hatóság? A feljegyzések szerint egyrészt meghatározott személyekre vonatkozó információk érdekelték. Kérdezték Endrédyt politikusokról – például Habsburg Ottóról – csakúgy, mint egyháziakról: a pálos szerzetesekről, Czapik Gyula egri érsekről vagy éppen Shvoy Lajos székesfehérvári püspökről. Másrészt a vádakkal kapcsolatban kérdezősködtek, melyekre Endrédy jól láthatóan igyekezett becsületesen válaszolni. Külföldi útjait s az ezek alkalmával kapott pénzösszegek felhasználását is a vád részévé tették. De azt is felrótták neki, hogy szerzetesi tevékenységével rendjének feloszlatása után sem hagyott fel.
Az apát ellen folyó eljárást a Grősz-perhez kapcsolták. Ennek az eljárásnak az lett volna a célja, hogy megfélemlítsék a katolikus egyházat, és erkölcsileg lejárassák a szerzetesrendeket. Endrédy Vendelt végül tizennégy év börtönre ítélték. A börtönben elkülönítve tartották, nevét a nyilvántartásokba sem jegyezték be. Rendtársai, rokonai kutattak utána, mindhiába. A külvilág nem tudhatott róla semmit, mint ahogyan ő sem értesülhetett a börtönön kívüli eseményekről. 1956. november 1-jén kiszabadult ugyan, de négy hónap múlva újra letartóztatták. 1957 augusztusában kiengedték, és kényszerlakhelyül Pannonhalmát jelölték ki számára. Csak halála után térhetett vissza Zircre, testét a Szent Bernát-oltár alatt helyezték örök nyugalomra. 1990-ben a legfelsőbb bíróság rehabilitálta.
„Nem adnám oda a hatévi börtönélet szenvedéseit semmi földi kincsért. Valami óriási értéktöbbletet kaptam. Nem tudok haragudni senkire bántóim, kínzóim közül. Szeretek értük imádkozni úgy szívből, igazán” – írja Endrédy Vendel visszaemlékezéseiben.
Mártírsorsára és életszentségére tekintettel kezdeményezték boldoggá avatását, melyet a ciszterciek egyetemes rendi szinódusa is támogat. A zirci kongregáció – melyhez a kismarosi és a dallasi apátság is tartozik – döntésével pedig megindulhat végre a folyamat, melynek eredménye lehet Endrédy Vendel boldoggá avatása.
(Az Egy fogoly apát feljegyzései című kötet kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
