A teológiát tanítók és tanulók, valamint a teológiai kérdések iránt érdeklődők figyelmébe ajánljuk a dokumentum teljes szövegét, amely most a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola folyóiratában (Athanasiana, Nyíregyháza, 2007. 26. szám, 9-65. oldal) Ivancsó István szemináriumi rektor fordításában magyarul is megjelent. A fordító maga is tagja annak a Nemzetközi Teológiai Bizottságnak, amely elkészítette ezt a dokumentumot. Érdekes teológiatörténeti probléma a keresztség nélkül elhunyt gyermekek végső sorsa. A középkori teológia ezzel kapcsolatban megalkotta az úgynevezett limbus puerorum képzetét, azt az elgondolást, hogy a keresztség nélkül elhunyt gyermekek egy külön helyre (vö. mennyország tornáca) kerülnek. E nézet szerint ők nem üdvözülhetnek, mivel nincsenek megkeresztelve, és az áteredő bűn állapotában haltak meg, de nem is kárhoznak el, mivel nem követtek el személyes bűnt. Egyes teológusok szerint nem természetfölötti, hanem csak valamiféle természetes boldogságban van részük a mennyország peremén.
Még a liturgikus gyakorlatban is megjelent ez a hagyományos feltételezés. A II. vatikáni zsinat előtt a latin egyházban nem volt a megkereszteletlen kisgyermekek számára temetési szertartás, és az ilyen gyermekeket a temetőben külön helyre temették. (Szigorúan véve, nem volt a megkeresztelt gyermekek számára sem temetési szertartás, de az ő esetükben az Angyalok miséjét végezték, és természetesen keresztény temetésben részesültek.) A zsinat utáni liturgikus reformnak köszönhetően a Római misekönyv most tartalmaz egy temetési misét az olyan kisgyermekek számára, akik megkeresztelésük előtt meghalnak, továbbá sajátos imádságok is vannak az ilyen helyzetre a Temetési szertartáskönyvben. Figyelemre méltó, hogy a pápák és a zsinatok mennyire óvatosak voltak, és nem nyilatkoztak erről a teológiai feltételezésről, hanem nyitva hagyták a kérdést. Évszázadokon keresztül ezt tanította a teológia, de egyre több teológus túlságosan jogászinak és merevnek tartotta ezt a szemléletmódot, és hangsúlyozta, hogy Krisztus mindenkiért meghalt, ezért az üdvösség reményében kell gondolkodni ezekről a gyermekekről. Azért sem jelenthet komoly problémát az elmélet elvetése, mivel mindig is csak teológiai hipotézis volt. „Róma szólt, az ügy be van fejezve!” A limbus puerorum mint teológiai elmélet ezentúl már csak mint teológiatörténeti fogalom említendő, hiszen „az üdvösség túlságosan megszorító elképzelését tükrözi”, és nem veszi eléggé figyelembe Isten egyetemes üdvözítő akaratát (1Tim 2,4). Természetes, hogy ez a kérdés nemcsak a teológusokat, hanem a laikusokat is foglalkoztatta. A régi katekizmusokban is jelen van a vitatott probléma, de már nincs benne egyházunk legújabb (1992) katekizmusában. A Szentatya által aláírt dokumentum arra is utal, hogy a kérdés megválaszolásával egy „sürgető lelkipásztori probléma” oldódik meg, mert a keresztség nélkül meghalt gyermekek tömegén segít – beleértve az abortusz áldozatait is.
A pápai dokumentum 101. pontja idézi és kifejti azt, amit a Katolikus Egyház Katekizmusa írt az 1261. pontban: „Ami a keresztség nélkül meghalt gyermekeket illeti, az egyház csak annyit tehet, hogy rábízza őket Isten irgalmasságára, amint azt teszi a számukra rendelt külön temetési szertartásban. Végső soron egyrészt Isten nagy irgalmassága, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, másrészt Jézus gyöngédsége a gyermekek iránt – hiszen ő mondta: engedjétek, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket (Mk 10,14) – lehetővé teszi számunkra a reményt, hogy a keresztség nélkül meghalt gyermekeknek is létezik út az üdvösséghez.”
(A folyóirat közvetlenül megrendelhető a főiskolától.)
