hisznek a szeretetben ami nagyobb a parancsolatnál
hiszik hogy van szenvedés de nem szerencsétlenség
jobban szeretnek Isten előtt letérdelni mint embereknek hízelegni
nem kedvelik a bemagolt igazságot
meg a légkondicionált lelkiismeretet
nem gondolják hogy az egyik oldalon minden megvan
a másikon pedig semmi sincs
mindig sietnek szeretni
önmaguktól és nem a világtól eltávolodva
találják meg a magányt
olyan nagyon jelen vannak hogy szinte már nem is látszanak
nem félnek új időktől melyek mindent felfordítanak
nem akarnak édes kínok közt szenvedni
mint a kegyképek szentjei
néha már imádkozni sem tudnak mégis szüntelenül imádkoznak
talán indexre tennének egy-egy jó könyvet
csakhogy megvédjék azt az oktalan olvasótól
nem hordanak órát hogy ne tudják mennyit késnek
vonzó rossz és taszító jó tulajdonságaik vannak
félnek a bűntől mint az elpattant rugójú foteltől
meggyőződésük, hogy csak a kutyához illik a harapás nincs semmijük
azért osztogatnak
olyan gyengék
hogy hegyeket mozgatnak
tudnak élni miközben nem csodálkoznak az eltávozókon
tudnak úgy meghalni, hogy el sem távoznak
lehet róluk sokkal okosabban írni de minek
tartják a barátságot
felismerik a késő nyarat a kék enciánból
kívülről ismerik az éneklő sárgarigók eső előtti dalát
és még a bolondgombák is mulattatják őket
Fordította: Marzena Dzikowska
