Ne maradjon pásztor nélkül a nyáj

VI. Pál pápa szerint Isten minden egyes ember életét valamely hivatás betöltésére rendelte (Populorum progressio, 15.). A valódi hivatás megtalálását, a keresztény életvezetés alapján, az Istennel való állandó kapcsolat segítheti elő.
A papi, szerzetesi hivatás a keresztényi hivatás sajátos formája. A hívó Jézus Krisztus, aki egyeseket néven szólít, és arra késztet, hogy részt vegyenek abban, ahogyan ő adja életét a világ és minden ember üdvösségéért. Az Atya megismerésének és az örömhír továbbadásának feladatát adja nekik. A Katolikus Egyházban a papi szolgálat a Jézus Krisztussal, a Föltámadottal való személyes találkozásból fakad. Szentmártoni Mihály SJ teszi fel a kérdést Isten­keresésünk útjai című könyvében: „Miért lesz valaki pap vagy szerzetes? Egyes statisztikák szerint három serdülő közül legalább egynek megfordul a fejében a gondolat, hogy pap, illetve szerzetes lesz. Aztán mégsem lesz sem ez, sem az. Ellenben sokan mégis meghallják a hívást, elfogadják, és megelégedetten élik meg papi, illetve szerzetesi mivoltukat. Charles de Foucauld, a katonából lett remete pap mondta egyszer: értelmetlen úgy fogalmazni, hogy valaki „hivatást választ”. „A hivatást nem mi választjuk, hanem Isten, mi csupán felismerjük és elfogadjuk. (…) Kaland is a hivatás. Nagy szívek, bátor lelkek isteni kalandja, hogy vállalják Jézus életét, hogy rábízzák jövőjüket. Nem az elesettek menedékhelye a kolostor, hanem a bátrak bástyája, ahonnan kirohannak, hogy »meglepjék« ezt a megzavarodott világot Jézus örömhírével, hogy Isten nagyon szeret bennünket.”Az egyházközségek nyitott, baráti légköre képes olyan támogató közeget teremteni, amelyben a fiatalok készek Isten hívó szavára azt válaszolni: „Itt vagyok, Uram, engem küldj!” (Iz 6,8)
A Pécsi Egyházmegye hivatásgondozó referense Kajtár Edvárd, aki a székesegyház plébánosa és a belvárosi plébánia kormányzója, valamint a papnövendékek spirituálisa és koordinátora. Ez utóbbi feladatban saját vívódásainak tapasztalata segíti: „Amikor papnövendéknek jelentkeztem, volt bennem egy nagyon lelkes, naiv papkép, mert láttam a plébánosunkon és a papokon, hogy mit jelent papnak lenni. Láttam e hivatás nehézségeit is, de inkább a pozitívumai nyűgöztek le. Bekerülve a szemináriumba, az első évben vitt a lendület, felfedeztem, hogy meghívott vagyok. A második év volt az, amikor a motivációimban meg kellett tisztulnom. Ez nagyon kemény időszakot jelentett, de megértettem, hogy Jézusnak nem egy munkás kell, hanem én magam. Hogy ez a kaland nem a feladatokról szól, hanem egy személyes barátságról. Most spirituálisként és koordinátorként a papnövendékeknek abban kell segítenem, amiben én is segítséget kaptam a vívódásaim idején. Letisztítani a motivációjukat, elmélyülni az elköteleződésben, igent mondani a személyesen őket megszólító Krisztusra.”
A hivatásgondozó referens feladata a személyes segítségnyújtáson túl az, hogy megszervezze a papnövendékek plébániai gyakorlatát és a minden évben meghirdetett egyhetes nyári kispaptábort, amely népszerű és sikeres a hallgatók körében is. Azok a fiatalok, akik szeretnének a Pécsi Egyházmegye papnövendékei közé kerülni, a plébánosukkal együtt érkeznek a megyéspüspökhöz személyes beszélgetésre, az úgynevezett konkurzusra. A beszélgetésen a személyes motiváció mellett a jelentkező jellemét, személyiségét is felméri a főpásztor, aki ezután dönt, felveszi-e a kispa­pok közé, és arról is nyilatkozik, hogy melyik szemináriumba, Budapestre vagy Esztergomba küldi őt tanulni. Az idei konkurzust június 22-én tartják Pécsett.

Szólj hozzá!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .