A jelen sorok olvasói biztosan nem, de az emberek nagy többsége csak legyint egyet az ünnep eseményére konkrétan és általánosságban is, s még csak nem is a pilátusi „Mi az igazság?” (Jn 18,37) szellemében teszi. Az igazságért vértanúságot szenvedni? Nem a saját igazságomért, hanem máséért? Nem is egy személy igazságáért, hanem egy törvényéért? Ráadásul egy olyanért, amit a világ igyekszik a szőnyeg alá söpörni? Ezért odadobni egy életet?!
János próféta volt. Vértanú lett. Prófétaként igazat szólt, s ezért a fejét vették. Nem tehetett másként, mert Isten embere volt. Kiválasztott, akiről már születésekor elhangzott a jövendölés: „A Magasságbeli prófétájának fogsz hívatni” (Lk 1,76). Igazi prófétaként pedig nem hallgathatott az igazságról. Nem tekinthette a bűnt „nem bűn”-nek. Arra lett rendelve, hogy „előkészítse az Úr útját”, azt az utat, amelynek elején Jánostól is, az Úrtól is hasonló figyelmeztetés hangzott el: „Tartsatok bűnbánatot” (Mk 1,13; Mt 4,17). Vagyis térjetek meg, térjetek le a bűn útjáról, járjátok az egyenes utat.
A házasságtörés és a paráznaság (két külön dolog!) bűn volt Keresztelő Szent János idejében, és bűn ma is. Nem ember alkotta, hanem Isten által kinyilatkoztatott tanítás, illetve törvénykezés szerint. Ezt pedig egyetlen embernek sincs joga (és lehetősége sem!) megváltoztatni. Legyen szó akár heródesi és heródiási, királyi vagy mai, hétköznapi személyről.
Az Úr tisztes és dicsőséges prófétájának és előhírnökének ünnepén mindannyian kettős figyelmeztetést kapunk. Egyrészt: nem tehetjük meg, hogy a bűnt nem tekintjük bűnnek. Mert Isten törvénye egyetemesen érvényes, a világ végéig. Másrészt: ne tartozzunk a közömbös „masszához”. Prófétai lélekkel figyelmeztessük gyermekeinket, unokáinkat, hogy ők se tegyék. Sugalljon, szuggeráljon, árasszon, harsogjon bármi ellenkezőt a világ (nagy a média hatalma!), a bűn bűn marad. A paráznaság: bűn. A házasságtörés: kettős bűn. Az igazságért akár esetlegesen szenvedve is, de óvjuk, védjük az erkölcsi tisztaságot. A magunkét, gyermekeinkét, unokáinkét. És óvjuk, védjük a családi tisztaságot. A magunkét és szeretteinkét is. Mert a család tisztaságában rejlik a jövő záloga. Prófétai igazságot hirdető szavunkkal, még inkább isteni igazságot tükröző életvitelünkkel lépjünk János nyomdokaiba! S ha látszólag erőtlenek vagyunk, ne csüggedjünk: János sem látványosan győzött, hanem erkölcsileg. A tömlöc sötétjében. Mi is diadalmaskodhatunk a szobánk rejtekében mondott, állhatatos imádságunkkal.
