Fotó: Kissimon István
A Nemzeti Közszolgálati Egyetemen február 17-én megrendezett konferencia – amelynek egyik szervezője a Magyar Katolikus karitász volt – előadói elsősorban vallási és etnikai szemszögből vizsgálták a bevándorlás kérdését.
A konferencián részt vett Erdő Péter bíboros – a rendezvény védnöke –, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és Cserháti Ferenc püspök. Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusa előadásában a közel-keleti kereszténység helyzetéről beszélt. Ezen a területen – ahova a hagyomány szerint Tamás apostol vitte el az evangéliumot – ősidők óta élnek keresztények. Míg száz évvel ezelőtt az itt élők tizenöt százaléka volt keresztény, ma már csupán egy százalék. A szír, káld, görög és örmény keresztények nagyon erősen kötődnek a kultúrájukhoz. Ennek oka éppen a kisebbségi lét. Mártírjaik és hitvallóik emlékezete is összeköti őket. Az üldöztetést és a megaláztatást az évszázadok során nem lehetett másként túlélni, csak az erős hitre támaszkodva. Filoni bíboros élt Irakban, később Ferenc pápa megbízásából kereste fel a háború sújtotta régiót: „Nem feledhetem azok arcát, akik megmenekültek az Iszlám Állam karmaiból. Láttam rajtuk a szenvedést, a fájdalmat, mert elvesztettek mindent.” Egy bibliai méretű kivonulásnak lehetünk a tanúi. Ez is, mint oly sok exodus a történelemben, háborúval kezdődött. „Mindenki a békére vágyik. Mindenkinek joga van a békés életre. Nem hagyhatjuk magukra a szenvedőket, erkölcsi kötelességünk segíteni rajtuk” – fejezte be előadását a prefektus.
Jungbert Béla, a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi Helytartóságának vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy paradox módon a XX. századi diktatórikus rendszerek egyfajta védelmet jelentettek az itt élő keresztények számára is, ám ezek felszámolása létbizonytalanságot teremtett.
Az előadók közül többen – így Simicskó István honvédelmi miniszter, Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára és Végh Zsuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója – elsősorban biztonsági szempontból beszéltek a bevándorlásról. Közel kétmillió menekült lépett be Európába, de csak valamivel több, mint a felét regisztrálták. Magyarországra négyszázezren érkeztek, közülük száztizenhétezer regisztráltatta magát. Tavaly a legtöbben Szíriából, Afganisztánból, Koszovóból, Irakból és Pakisztánból jöttek. A sorrend ebben az évben változott, elsősorban pakisztániak, marokkóiak és algériaiak lépik át a határt. A migráció okai igen sokrétűek. Az élelmiszerhiány, a vízhiány, a terrorizmus, a háború, a túlnépesedés, a környezetszennyezés és a klímaváltozás egyaránt arra kényszerítheti egy terület lakosságát, hogy elmeneküljön. Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy minden esetben egyének indulnak el, de egy tömeg érkezik meg.
Ujházi Lóránd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa a menekültek lelkipásztori ellátásáról beszélt. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkára arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházakat a felebaráti szeretet kötelezi arra, hogy ételt, italt és fedelet biztosítsanak a rászorulóknak. Écsy Gábor, a Katolikus Karitász országos igazgatója a szervezet tevékenységét ismertette. A karitász Fóton a kísérő nélküli kiskorúaknak nyújtott segítséget. Később önkéntesei az ideiglenes befogadóállomásokon dolgoztak. A legnagyobb menekülthullám ideérkezésekor a karitász egy orvosi és egy szociális sátorral alakította ki bázisát Röszkén. A szombathelyi egyházmegyei karitász munkatársai Körmendnél és Szentgotthárdnál segítettek.
„A homogén Európa mögöttünk van. A bevándorlás nem fenyegetettséget, hanem kihívást és feladatokat jelent. Szembe kell néznünk azzal, hogy ez egy folyamat kezdete.
Ha valamennyi szakma teszi a dolgát, és képesek egymásra figyelve helytállni, akkor biztosított a jövő – fogalmazott a konferenciát lezáró beszédében Bíró László tábori püspök. – Szembe kell néznünk azzal, hogy napjainkban két identitás találkozik Európában. Egy olyan érkezik, amely erős, egy olyan helyre, amely éppen elfelejti a múltját. Ahhoz, hogy párbeszédet tudjunk folytatni a másikkal, tisztában kell lennünk önmagunkkal. Ehhez pedig meg kell erősítenünk az identitásunkat” – hangsúlyozta a püspök.
