Adjuk magunkat át
szellők, szelek, viharok
ölelő és tépő áramlásainak.
mossák, és felkavart homokszemek
súlyaitól nehezülünk.
A nyár, a nyár a mi elemünk,
méhek arany szárnya
ízünket, porcikánkat járja.
Örök suttogás az énekünk,
szavunkat hallja a folyó
és a folyó menti fák.
