Dél-Franciaországban külön kövirózsakertek léteznek, ahol az őshonos fajokon kívül a nemesített fajták sokaságát mutatják be. Itt az a népi hiedelem járja, hogy varázsereje van: megvédi a nádtetős házakat a tűzvésztől, ezért ültették a nád réseibe. A varázserő tudományos alapja az, hogy a tetőn elszaporodó kövirózsa húsos, pozsgás leveleiben sok nedvességet képes tárolni, emiatt valóban nem vagy lassabban terjed rajta a tűz. Legenda övezi amiatt is, mert hosszú ideig él (latin neve Sempervivum = örök életű). Ahol egyszer megtelepedett, legyen bár sovány, köves, sziklás a talaj, onnan nem lehet kipusztítani. Igaz ugyan, hogy a virágot fejlesztő levélrózsa és a szár elhal, de sarjaiból egyre újabb tőlevélrózsák keletkeznek. Egyetlen feltételhez ragaszkodik csupán, ez pedig a rengeteg napfény. Fajgazdagságának köszönhetően a vaskos, párnás levelek önmagukban is szép díszek, mert fényes vagy nemezes tapintású felületük van, és csinos „rózsát” alkotnak. A virág a tőlevélrózsa közepéből indul fejlődésnek. Kezdetben egy hamvaszöld pikkelylevelekkel körkörösen borított szár tűnik elő, és aki nem járatos a kövirózsák népes világában, csak találgathatja, ugyan mi fog ebből a furcsa, botszerű képződményből kifejlődni? Nyár közepére kiderül, ekkor a szár csúcsán úgynevezett bogernyővirágzatban sokadmagával kinyílik csillagszerű virága. Színe lehet – fajtól, fajtától függően – piros, sárga, fehér, lila, és még sok árnyalatban előfordul. A kövirózsa nemcsak sziklakertbe telepíthető, hanem lapos növénytálban, más pozsgások társaságában is szépen díszlik. Kőpárkányon vagy kivágott fa törzsén különösen dekoratív látványt nyújt, sőt, a télen hűvös verandán is üde látvány egy-egy kövirózsás tál. Szaporítható ugyan könnyen magvetéssel is, de csak fajtaazonos, úgynevezett F1-hibrid magját érdemes vetni. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb a tőlevélrózsát meggyökereztetni. Az ültetőföld ne bővelkedjék tápanyagban, a szerény igényű kövirózsa megelégszik bármilyen homokos, köves talajjal, fontos csupán, hogy az esővíz könnyen elfolyjék gyökerei közül. Agyagos talajú kertben szét kell teríteni tíz centiméter vastagon folyami homokot és kavicsot, közé pedig nagyobb köveket, illetve szikladarabokat betenni. Kirándulások során szép formájú, lyukacsos köveket lehet gyűjteni, amelyek réseibe, repedéseibe némi földdel egy-egy levélrózsa kerülhet. Az így beültetett kő állhat magában is a külső, napos ablakpárkányon, ahol bizonyos idő elteltével mozgalmas kövirózsacsalád látható.
