A levél végén olvasható kérdések azok számára is megfontolandóak, akik nem tudnak részt venni a találkozón. Nyolcszáz éve történt: a világban és az egyházban legalább annyi baj volt, mint manapság. Ellentétek, háborúk, széthúzás, tespedtség, képmutatás… Egy fiatalember betért egy romos templomba. Gazdag volt, sokan szerették. Korábban nagy neve volt, és szeretett volna „valaki” lenni. Ami akkor történt, felforgatta az életét. De nemcsak az övét. Mai napig sokakét. Sőt, az egész egyházat felrázta.
Menj, építsd fel egyházamat, mely, mint látod, romokban hever! – hallotta Assisi Szent Ferenc San Damiano templomában, amikor a kereszt előtt imádkozott. És ő elindult. Nem reformtervekkel és szervezeti koncepciókkal, hanem szent egyszerűséggel. Nem akart mást, mint élni az evangéliumot kifogások és ferdítések nélkül, a maga radikalitásában, az egyház „megjavítását” magán kezdve el. Vállalkozásában testvérekre talált és megtapasztalta, mit jelent közösségben élni Isten szavát. Megrendítette Isten alázatos közeledése az emberhez, ezért ő maga is alázatosan, a gazdagságról lemondva, a kitaszítottakkal sorsközösséget vállalva kereste az Urat. Így lett ő kisebb testvér, aki a világgal kiengesztelődve, derűsen, az imádság embereként élt és hirdette Isten szeretetét. Az Úr ma is szólít: Te, aki látod mennyi baj van a világban, aki látod, mennyi gond van az egyházban, menj és építs… – magadon kezdve (kezdd magadon!), hm? Ha foglalkoztat, hogyan kezdj hozzá életed megújításához, hogyan válj Isten előtt egyszerű és derűs emberré, hogyan találj közösséget, amely segít az evangélium életre váltásához, hogyan válj embertársaid igazi testvérévé, s egyáltalán, ha szeretnél tanulni Assisi Szent Ferenctől és meríteni lelkiségének gazdagságából, akkor szeretettel várunk téged is Nagymaroson. Gondolkozz az alábbiakon: szeretnék-e szolgálni Istennek mint életem Urának? El tudom-e fogadni az evangélium örömhírét fenntartások és kifogások nélkül? Mit jelent számomra a keresztény testvéri közösség? Tudnék-e egyszerűbben élni, erősebben hinni Isten gondviselésében, nyitottabban az elesettek és a megvetett emberek iránt? Áthatja-e életemet a keresztény derű?
