Nagyböjti lélekkel hitről, nevelésről

A nagyböjti találkozón elsőként A kegyelem ajándékai című, Balás Béla kaposvári megyés püspökről szóló portréfilmet vetítették le. Ebben a családi vonatkozásokon túl szó esett a Regnum Marianum szerepéről, a „titkos magyar indiántáborról”, a Budai-hegységben való barangolásról, amelyre olykor „a könnyeit is vitte” a kamasz fiú, az elhívásról, a papi felelősségről, az Isten szolgáiban lobogó szent tűzről, tanár- és lelkészpéldaképekről, és arról, hogy krisztusi vérátömlesztés kell a világnak. „A templomban illene élni, és nem szunyókálni, újból és újból modern nyelvre lefordítani a Bibliát, s mosolygó arccal, nem pedig agresszív módon fogadni a híveket.”

A filmben megfogalmazott, Mitől szenvednek a XXI. századi fiatalok? kérdésre Beton atya azt felelte: „Már a puszta létük problémaforrás, hiszen korán serdül a testük, szinte óriásbébikkel van dolgunk, belülről tele vannak gyermeki vonásokkal, és ez az infantilizmus huszonéves korukig elkíséri őket. A meg nem értettség, az elutasítás, a megvetés érzése is mély sebeket hagy bennük.”

Ahogy a portréfilmben is elhangzott: Balás Béla megyés püspök nem tud hivatalból prédikálni; a homíliához szerinte indulat kell, hogy a süvöltő üzenet „szellemi vitamint”, tartalmat, megoldást sugalljon. De a „betonos” előadásnak is ez a sajátja: az indulat, a lelkesedés, a rendkívüli szóképek, szimbólumok, párhuzamok, s a humor. Ezúttal kereszténység feletti „sétarepülésre” hívta hallgatóit.


– Aki egy helikopterrel csak húsz percen át köröz a Magas-Tátra felett, az, bár nem járt e tájon, mégsem felejti a csúcsokat, a tengerszemeket, a mufloncsordákat, a színeket. Senki sem kötelezi rá, de valószínűleg azt tervezi, mihelyt tud, visszajön, vagy legalább a gyermekét eljuttatja ide – mondta, hozzátéve: Ez a világszerte elterjedt, a családok és személyek méltóságát védő, a hátrányos helyzetűek mellé álló és a kultúra jövőjét hirdető világnézet, a tavaszi erőket hordozó hit azonban nem adható át pusztán információval vagy bármilyen rendelettel. A család- és gyermekbarát hit is a találkozások révén terjed. Már a bibliai időkben is így történt ez. Amikor tömegek – köztük Keresztelő János követői – keresték a választ arra a kérdésre, hogy kicsoda Jézus Krisztus, akkor ő nem valamiféle mennyei beléptetőkártyát, égi igazolványt mutatott fel, hanem a tetteire hivatkozott, s a tapasztalhatókkal válaszolt.

Balás püspök szerint a keresztény ember nem okvetlenül a misére járó, a szabványt tartó figura, mivel ezek a külsődleges jegyek már egy belső fordulat következményei. Minden azzal kezdődik, hogy szembesülünk valakinek a jóságával, tisztaságával, igazával, és ezáltal jobbá válunk. Vagy azzal, hogy valaki, például a ránk bízott, nehéz sorsú gyerek, találkozik velünk, és sikeresen nevelhetjük. Az erkölcs pedig nem „illem”, hanem „jellem” kérdése. Belülről fakad, mint a forrásvíz. Minden egészséges élőlény olyan kifelé, amilyen befelé. Az egészséges, jó ember eleven úrnapi körmenet, köztünk járó, álruhás Jézus.

A főpásztor arról is beszélt: véleménye szerint háromféle embertípus létezik. Az „erdőben élő” vademberek, az ösztönkövetők, akiket senki sem szelídített meg, így megrekedtek az evolúcióban. A „vízparton élők”, akiket annak idején megszólított Keresztelő János; ők a jogkövetők. A „hegyi emberek” pedig mélyebben látnak, s boldogok, mert Jézust követők. Nekünk is ilyeneknek kellene lennünk. Ez nem zárja ki azt a tényt, hogy az élet tomboló, szakadatlan akció, közös meglepetés – akár a nevelés –, a házasság pedig nem szerződés a közös vagyon felett, hanem tevékeny tűrés és találékonyság; fő ismérve, hogy megőrzöm a másik arcán a mosolyt. Ezért lesz valaki vigasztalhatatlan, ha elveszíti a párját.

A tanítást követően elhangzó kérdések egyike azt firtatta: Milyen hitet kövessünk? Balás Béla a közelmúltban elhunyt Hankiss Elemért említette, akivel a Vigilia közölt egy karácsonyi beszélgetést, melyben a szociológus vergődéséről vallott, mert nem tudott hinni. A megyés püspök Sartre felesége, Simone de Beauvoir üres egéről is beszélt, és a zsidó származású Simone Weil filozófus írásaira, a katolicizmus iránti vágyakozására is utalt. A hit útján való előbbre jutásért azonban tennünk kell; ha elbizonytalanodunk, bátran keressük az egyház papjait, és vegyük körbe magunkat lelkiségi irodalommal – javasolta az aranymiséjére készülő megyés püspök, majd gyerekek gyűrűjében megszentelte az épületet, és Isten áldását kérte az intézmény lakóira, munkatársaira. A kicsik karizmatikus dalokkal és fuvolaszólóval tették emlékezetessé a szertartást.

A mintegy hetven munkatársat megszólító lelkiségi napon megjelent Várnai László balatonboglári, Vajda Gábor lengyeltóti plébános, Bartha Attila református lelkész, valamint az SZGYF is képviseltette magát. Láng Linda kommunikációs referens mellett a – kántordiplomával is rendelkező – társadalmi kapcsolatok referense, Szántó Edina is részt vett a rendezvényen, aki lapunk kérdésére elmondta: a főigazgatóság azt tervezi, hogy a hitéleti programok vonatkozásában országos szintre terjeszti ki a „somogyi modellt”. Bátori Zsolt SZGYF-főigazgató ugyanis még somogyi kirendeltségvezetőként valamennyi intézményben kialakíttatott egy imádkozásra, lelki beszélgetésre, liturgikus cselekményekre is alkalmas helyiséget, kápolnát. Azóta is rendszeresen szerveznek szakmai-lelkiségi programokat, konferenciákat, kerekasztal- beszélgetéseket, fórumokat, kiégés elleni tréningeket. Az intézményekben előfizették az Új Embert és a Reformátusok Lapját, és arról is gondoskodnak, hogy bibliai témájú olvasmányokkal, szakrális témákat feldolgozó filmekkel is találkozzanak az ellátottak, valamint a lelkiségi szakirodalomban is elmélyülhessenek a munkatársak.

Fotó: Kovács Tibor

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..