„Nagy Figyelmeztetés”

A sokakat megtévesztő, a közelgő katasztrófák idejére praktikus tanácsokat is közlő megnyilatkozások közvetítői titokzatosságba burkolózó „látnokok”.

A Magyar Kurír című katolikus hírportálon nemrég összeállítást közöltek e sajátos, az egyház története során időről időre felbukkanó jelenségről, és néhány teológust is megszólaltattak a józan katolikus álláspont kérdésével kapcsolatban. A témáról szóló elemző írásunk kiegészítéseként ezekből a nyilatkozatokból idézünk.

„Minden olyan magánkinyilatkoztatás, amely időpontokat jósol meg, és végső események konkrét idejét akarja meghatározni, ellentmond Krisztus szavainak. A végső események időpontját senki sem ismeri, csak az Atya.”

Székely János püspök

 

„Az első század végén keletkezett apokaliptikus irat, a Jelenések könyve is igazából történelemteológiát foglal magában. Ezeket a jeleket úgy kell értelmezni, hogy hol fölerősödve, hol visszahúzódva folyamatosan jelen vannak a tapasztalati világban, és arra figyelmeztetnek minket: mennyire sérülékeny és törékeny az, amit az ember létrehoz.”

Puskás Attila

 

„Az egyház idejére, tehát az előző kétezer évre eső jelek közt lehetnek a magánkinyilatkoztatások is, amelyeket az egyház megvizsgál, és vagy elfogadja, vagy azt mondja, ez az egyénhez szólt. A krisztusi kinyilatkoztatáshoz ezek semmit nem tesznek hozzá, legfeljebb megvilágítják, megerősítik.”

Kránitz Mihály