Fotó: Lambert Attila
Az esemény szlogenje ebben az évben: Jézus az irgalmasság arca. Társai vagyunk! Mit kell ez alatt értenünk?
– A szlogen azt igyekszik megfogalmazni, hogy a legnagyobb érték, amit az egyház adni tud, maga Jézus. Az irgalmasság legfőbb cselekedete, ha Őt, az irgalom forrását adjuk a társadalomnak. Leginkább Istenre van szükségünk, aki önmagunk, korlátaink, sérelmeink fölé emel bennünket. Ha nem áll a jogrend, a gazdaság és a társadalmi együttélés mögött az erkölcs ereje, akkor a társadalom lassan szétesik és összeomlik. A szlogen második fele pedig arra utal, hogy a Katolikus Társadalmi Napok alkalmai mindig a „társak vagyunk” alapkijelentésre épülnek. Ezt kapcsoltuk össze az irgalmasság évének üzenetével.
Arra is törekedtünk, hogy a KATTÁRS ne olyan rendezvény legyen, ahol az érdekes programok mögött elvész hitünk lényege. Amellett, hogy az eseményen megjelenik például a Katolikus Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat vagy éppen a cigány- és börtönpasztorációs tevékenység, tanúságtételekre, személyes vallomásokra is sor kerül majd. Annak is meg kell fogalmazódnia, hogy a szociális és karitatív tevékenység forrása a hit. Ez tudja megváltoztatni az emberi életet és a társadalmat. Az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága meghirdetett egy pályázatot Elvitt engem Jézushoz címmel. Erre olyan vallomásokat vártunk, amelyekben valaki arról számolt be, hogyan változtatta meg az életét a Jézussal való találkozás.
Megtérése után Szent Márton először a szüleit kereste fel, édesanyja az ő hatására lett kereszténnyé. Innen jött az a gondolat, hogy bemutassuk: az egyház legfőbb szolgálata mindenkit Jézushoz vezetni. Ahogyan Péter apostol mondta: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” (ApCsel 3,6) XVI. Benedek pápa beszélt arról, hogy a mai ember egy belső sivatagot él át, mert az élet forrásához, a Teremtőhöz vezető utat elveszítette. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy manapság nagyon kevesen tudnak őszintén örülni valaminek, őszintén lelkesedni valamiért. A szíve ürült ki a társadalmunknak és a családoknak. Erre vezethető vissza az is, hogy kevés gyermek születik, hiszen ha nincs pozitív világkép, akkor az élet mindenhonnan eltűnik.
Azok, akik az egyház szociális intézményeiben tevékenykednek, általában csendesen teszik a dolgukat. Miért fontos, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé?
– A média a gazdasági érdekeket szolgálva nagyon gyakran a meghökkentő, a szenzációs vagy a szörnyű eseményekről ad számot. A pozitív valóságról nem vesz tudomást. A krakkói ifjúsági világtalálkozónak, amelyen kétmillió fiatal vett részt békességben és szeretetben, nem volt hírértéke. Pedig ez egy egyedülálló világesemény. Nagyon fontos, hogy az egyház meg tudjon jelenni a világ előtt. Amikor Szent II. János Pál pápa haldoklott, a tévécsatornák napokon át az ő életéről sugároztak műsorokat. Ez idő alatt úgy éreztem, megváltozott az emberek hangulata, mintha a szent pápa lelke ott lebegett volna a város felett. A KATTÁRS célja, hogy a jó hírt közvetítse a társadalom felé.
Napjainkban úgy tűnik, hogy az egyes ember erejét meghaladó problémákkal kell szembesülnünk. Mit tehet az egyén a társadalmi bajok orvoslásáért?
– Erről a témáról tartanak egy kerekasztal-beszélgetést, amelyen Erdő Péter bíboros; Ürge-Vorsatz Diána Nobel-békedíjas tudós; Baritz Sarolta Laura OP közgazdász és Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója vesz majd részt. Az ember sokszor azt gondolja, túl kicsi pont ahhoz, hogy a világ problémáján segíteni tudjon. De az evangélium is azt tanítja, hogy azt a keveset, amit megtehetünk, tegyük is meg. A kenyérszaporítás történetében egy fiú odavisz Jézus elé öt kenyeret és két halat. Ez nevetségesen kevés ötezer embernek, de ez volt minden, amit a fiú adhatott. Jézust megrendíti ez a nagylelkűség, és erre alapozva látja el a tömeget élelemmel. Esztergomban él egy házaspár, amelynek tagjai felkaroltak egy hajléktalan embert, a múlt télen pedig maguk közé fogadták, ott lakott velük. Az esztergomi cigány közösség nemrég befogadott egy menekültet. Vagyis mindannyian tehetünk valamit, és ha elkezdünk cselekedni, akkor Isten és a közösség is segíteni fog. Dosztojevszkij írja, hogy ha őszintén felelőssé teszed magad mindenért és mindenkiért, rögtön azt tapasztalod, hogy ez így is van, mert valóban felelős vagy mindenért és mindenkiért.
Az idei KATTÁRS újdonságaként a programok között megjelenik a sport is. Keresztény szempontból milyen szerepe lehet a sportnak?
– A keresztény felfogás szerint az ember test és lélek egysége. Nagyon sok testi betegségnek és gyógyulásnak lelki oka van. A testünk is Isten alkotása, ezért fontos ápolni és őrizni azt. A test a Szentlélek temploma. A KATTÁRS során szeretnénk megmutatni, hogy a keresztény ember is ügyel az egészségére. A nyári Mária Maratonon a résztvevők futva vagy kerékpározva jutottak el a célhoz. Ez a zarándoklat nemcsak a léleknek, hanem a testnek is hasznára vált. A mai túlhajszolt ember is keresi a harmóniát a testi valóságával.
A keresztény ember sportolásában benne van a hit és a szeretet is. A KATTÁRS-on együtt sportolnak majd a katolikus iskolák diákjai és a Speciális Olimpia mozgalom értelmi fogyatékos sportolói.
A Szent Márton-év központi témájához kapcsolódó műhely-konferencia az osztozó segítség hagyományaival foglalkozik…
– A KATTÁRS ügyéhez több egyházi intézmény is csatlakozott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara keresett meg bennünket ezzel a gondolattal. Ez egy szociológia szempontú előadás-sorozat lesz. Alapgondolata Szent Mártonnak az a mozdulata, amikor kettévágja a köpenyét. A régi életrajzok mesélnek arról, hogy Szent Márton álmában megjelent Jézus Krisztus, vállán az ő kettévágott köpenyével, és azt mondta: Ezt Mártontól, a katekumentől kaptam.
Az osztozás azt jelenti, hogy adok abból, amim van. Ma fel kellene ismernünk, hogy az az eszmény, amely a szabad versenyre épül, működésképtelen; az embert és a társadalmat is megnyomorítja. A szabad verseny egy piramisszerű világot épít, ahol mindenki a csúcsra tör. Tudjuk azonban, hogy erre nem mindenki képes. Az idős, a beteg, a gyönge menthetetlenül lemarad, az erős és a gátlástalan pedig feljebb jut. Az ember nem arra született, hogy önmagáért törtessen, hanem arra, hogy szeressen és adjon. A keresztény meggyőződés szerint a világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetéből lett. Az ember életcélja az, hogy ezt a szeretetet megtanulja.
A Biblia társadalomeszménye az emberi test. Pál apostol hozzáteszi: „Ha az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag.” (1Kor 12,26) A keresztény szemlélet szerint a szegény és a beteg nem a társadalom terhe, nem egy megoldandó probléma, hanem a testvérünk. A világ legtermészetesebb dolga, hogy osztozunk testvérünk fájdalmában. Ez velejárója az emberi együttélésnek. Nem attól lesz boldog az ember, ha anyagi javakat gyűjt a végtelenségig. A gazdasági növekedés nem korlátlan, a Föld nem végtelen préri. A társadalom célja nem a GDP növelése. Nem attól lesz boldog az ember, hogy a harmadik autót is megvehette. Akkor lehet elégedett, ha tudja, hogy a földön mindenkinek egyformán jut mindenből.
A Caritas in Veritate Bizottság elnökeként hogyan látja, az irgalmasság rendkívüli szentévében az isteni irgalom megtapasztalása mennyire tett irgalmasabbá bennünket, embereket?
– Szent II. János Pál pápa azt akarta kifejezni az irgalmasság titkával, hogy sokszor úgy tűnik, a világban tobzódik a gonoszság és a hatalom. Ezt ő a II. világháború és a kommunista diktatúra idején is megtapasztalta. A pápa sokat gondolkodott azon, hogy Isten miért hagy ilyen nagy teret a gonosznak. Lassan rájött arra, hogy Isten egy bizonyos korlátot állít a gonosz elé, és ez a korlát az ő saját irgalma teremtménye iránt, illetve korlát minden olyan ember is, aki ezt a tikot éli. Úgy érezte, hogy a XX. században ilyen korlát volt a lengyel nép, amelyen megtört a nácizmus és a kommunizmus is. Saját küldetését is így fogta fel. Minden emberen, aki Isten szeretetében él, megtörik a gonosz hatalma.
Ferenc pápa az irgalmasság titkának egy másik oldalát emeli ki: Mutassuk meg a világnak Isten irgalmas arcát. Legyünk az isteni szeretet eszköze és közvetítője. Gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. A pápa egyrészt azt szeretné, ha az egyház elvinné Isten irgalmát a szegények és a gyengék közé, másrészt arra bátorítja az egyházat, hogy ne egy bezárkózó, önmagára figyelő, lusta közösség legyen, hanem menjen el a perifériákra, és mutassa meg mindenkinek Isten szeretetét.
