A Kassától mintegy huszonkét kilométerre nyugatra található települést az írott források először a középkorban említik, amikor Könyves Kálmán letelepítette a premontrei szerzeteseket (kolostoruk a középkorban hiteles helyként működött). Jászó jelentősége Károly Róbert idején tovább nőtt: a király 1312-ben a folyó jobb partján, a monostorral szemközt magasodó mészkőszikla csúcsán várat építtetett – innen ered az egykori Jászóvár településnév. A premontreiek vélhetően a nagyváradi anyaházból érkezve, a Bódva völgyében először fából, majd pedig kőből építkeztek. A monostor első ismert elöljárója az 1235-ben megválasztott Albert prépost volt. A jászói premontreiek az ő vezetése idején, IV. Béla király okirata alapján újabb előjogokat kaptak: a szerzetesek a monostor földjeit bevándorlókkal népesíthették be, és Jászó község a szabad királyi városok kiváltságaihoz hasonló előjogokat kapott (szabad pap- és bíróválasztás, vásárok rendezésének joga, valamint aranyon és ezüstön kívül az ércbányászat joga). A monostor gazdasági értelemben vett virágzásának egyik időszakát II. Péter prépost alatt élte, aki a XV. század közepén két vízimalmot épített, és kialakíttatta a ma is létező halastórendszert. A monostor számára a legszomorúbb időszak a mohácsi vészt követően érkezett el, a premontreiek jászói otthona fokozatosan kiürült. A szerzetesek 1700-ban jöttek vissza Jászóra. Az 1802 utáni időszak a jászói premontrei monostor történelmének virágzó korszakához tartozik, amely a XIX. század végén érte el tetőpontját. Ekkor a szerzetesek száma a háromszázat is meghaladta. Benedek Ferenc prépost (1893-1900) a rend mindennapi teendőin kívül a számos gimnázium mellett biztosította a kassai Jogi Akadémia Bölcsészettudományi Karán való oktatást, sőt azon fáradozott, hogy felújítsa és hozzáférhetővé tegye a monostori könyvtárat. A rend ipari fejlesztései is folytatódtak, melynek keretében gőzzel hajtott fűrésztelepet, csempegyárat, téglagyárat és több, vízelvezető csövet gyártó üzemet, valamint nyomdát is működtettek. Takács Menyhért prépost egy új házat vett Budapesten a monostor számára, ahol 1902-ben megalapította a hittudományi és tanárképző intézetet, a neves Norbertinumot. A monostor épületét vízvezetékkel látta el, majd villamoserőművet is létesített, amely Jászó községet is ellátta árammal. A trianoni békekötést követően, 1924-ben a premontrei monostort a csehszlovák rendtartományhoz csatolták. A rend elveszítette felvidéki gimnáziumait, a szerzetesek főként kontemplatív és lelkipásztori tevékenységet folytattak. 1950-ig működtek szabadon Jászón, amikor is el kellett hagyniuk monostorukat. 1960-tól az épületegyüttesben szociális intézmény működött, mely jelentős állagromláshoz vezetett. A premontreiek 1990-ben térhettek vissza jászói monostorukba. A ma is látható monumentális rokokó épületegyüttest 1750 és 1766 között építették, a neves bécsi építész, Anton Pilgram tervei alapján, mely összhatásában első pillantásra az ausztriai Melkre emlékeztet. A téglalap alaprajzú, középen elhelyezett templomhoz mindkét oldalról egy-egy négyzet alakú, középen quadrummal rendelkező épület csatlakozik. A monostor érdekessége, hogy 365 ablakkal, 12 nagy kéménnyel, és 4 díszes bejárati kapuval rendelkezik, utóbbiak csúcsát freskókkal díszített timpanonok zárják. Akolostor legszebb része a jelenleg is felújítás alatt lévő könyvtár, mely nyolcvanezer kötetével a mai Szlovákia egyik legértékesebb könyvállományát tudhatja magáénak. Az épület mögött húzódik a monostor díszkertje, amely sértetlen barokk elrendezésével egyedülálló a Felvidéken. A kert eredeti ültetési elemei, formált fái, a négy és fél méter magas gyertyánokból kialakított hosszanti fal és az angolkert a szerzetesek számára az elmélkedések egyik legkiválóbb földi keretét biztosítja. A kolostor centrumában a Keresztelő Szent János-templom áll, amely a késő barokk építészet egyik magyar gyöngyszeme. A hatalmas ablakokon át ragyogó természetes fény járja át a templom belsejét, ahol Kracker Lukács barokk freskóit és Krauss Antal értékes plasztikáit csodálhatja meg a betérő. Különös hangsúlyt kap a mennyezeten elhelyezett, a védőszentet bemutató barokk „freskó-képregény”, mely Kracker életének egyik remekműve. A templom 1970-ben leégett, és az értékes mennyezetfreskók jelentősen megrongálódtak, de 1991-ben a lengyel restaurátorok aprólékos pontossággal visszaállították az eredeti állapotot. Az egykori várhegy gyomra további felfedeznivalókat rejt. A Szlovák-karszt Nemzeti Park területén található Jászói-sziklában a Bódva az évezredek folyamán csodát tett. Az összességében 2811 méter hosszú és 55 méteres szintkülönbségen elterülő járatok (a látogatható rész mintegy fél kilométer) a történelem folyamán a szerzetesek és a helybéliek számára menedékhelyként is szolgáltak, különösen a tatár, majd pedig a török támadásokkor. Mindezekről korabeli falfeliratok is tanúskodnak. Az egyik legrégebbi az az 1452-ből való feljegyzés, mely Jiska János, a Felvidék csehmorva származású zsoldosvezérének Losonc melletti, Hunyadi János felett aratott győzelmét örökíti meg. A barlangot, melynek klímája egész évben kilenc fok, a helyi szerzetesek tárták fel először, és 1846-ban Richter Aladár prépost utasítására megnyitották a látogatók előtt. A különféle cseppkövek (álló, cseppkőlefolyások, cseppkődobok, szalmacseppkövek) legszebbje az úgynevezett Régi-teremben található cseppkőoszlop, amely méreteivel is magával ragadja a nézelődőt: hat méter magas, az alja nyolc méter átmérőjű, kerülete pedig 28 méter). A premontreiek további érdeme a már említett mesterséges tórendszer kialakítása, amely a mai Szlovákia legrégebbi műszaki műemlékei közé tartozik. Az átfolyásos halastavak éke a Nagy-halastó, mely nyáron kedvelt csónakázó, télen pedig korcsolyázó hely. A monostor az évszázadok folyamán számos tudóst, professzort, akadémikust adott, mégis a mai napig leghíresebb lakója az egyszerűségével hódító premontrei pap költő, Mécs László volt, akit itt szenteltek pappá. Ő volt a rendi könyvtár vezetője. A Budapesttől mintegy 280 kilométerre északkeletre található településen napjainkban Kiss Endre perjel vezetésével egy maroknyi szerzetes imádságával és munkájával próbálja ápolni és tovább éltetni a jászói premontreiek gazdag hagyományait.
