Vallásos, nyolcgyerekes családban nőtt fel. Két testvére apáca, az egyik öccse a falujuk kántora. Ő sok mindennel foglalkozott, mielőtt most, negyvenöt évesen eljutott a diakónussá szentelésig. Külsőrekecsinben töltötte ifjú éveit, aztán Bukarestbe került. Otthon románul beszéltek, de a faluban az ősi magyar szavakkal tűzdelt csángó nyelv a használatos. Nem volt tehát teljesen idegen Benchea Celestin számára a magyar szó, de még most is adódnak értelmezési gondjai. A passzív, utcán összeszedett szókészletet kellett aktivizálnia. Ám azzal is problémák adódtak, amikor Magyarországra jött. Sok mindent másként neveznek a csángók. A szoba például a kályhát jelenti. S mikor először mondta valaki Benchea Celestinnek ideérkezése után, hogy menjen be a szobába, nagyon ellenkezett az amúgy jámbor lelkipásztor. Eredeti végzettsége építésztechnikus. Egy ideig egy önkormányzati építési irodában, később egy idősotthonban dolgozott. Szakmai felügyelete mellett épült a bukaresti Szent Kereszt-plébániatemplom. Teológiára Jassiban járt, négy évfolyamot végzett. A bukaresti segédpüspök, Carnel Domion arra biztatta, hogy folytassa a tanulmányait Rómában. Már készült az utazásra, amikor találkozott a román főváros püspökségén a zombai plébánossal. Serbán Mihály is Romániából került Tolna megyébe. Azt mondta neki: Olaszországban van elég lelkipásztor, Magyarországon viszont nagy a paphiány, jöjjön ide! Megfogadta a szót. Felvették a kapcsolatot Mayer Mihály pécsi püspökkel, és 2006-ban az itteni szeminárium növendéke lett. Az idén szentelték diakónussá, gyakorló évét Gyönkön tölti. Jövőre várhatóan pappá szenteli a megyés püspök. Most a hitoktatás elindításán fáradozik a gyönki iskolában. S persze a felnőtteket is szeretné Isten felé terelgetni. A gyönki katolikus híveket alapvetően a pincehelyi plébános, Kincses Tibor látja el. Havonta kétszer misézik, az első és a harmadik vasárnapon. A többi vasár- és ünnepnap Benchea Celestin tart igeliturgiát a helyi templomban. Jár szolgálni az idősek otthonába és néhány közeli faluba is: Miszlára, Udvariba, Varsádra. Arra a kérdésre, hogy mi a különbség a magyarországi és a romániai viszonyok között, olyan választ ad, ami igazolja a sokat emlegetett mondást: ahol szegényebb a nép, erősebb a hit. Romániában minden kis faluban van egy-két pap. A templomok megtelnek, sok gyerek elmegy önként már a reggel hat órás misére is. Magyarországon más a helyzet. Kevesebb lelkipásztor, több településen, kevesebb hívőnek hirdeti az evangéliumot. Nem az emberek mennek a paphoz, hanem a pap megy az emberek után, hogy foglalkozzon a lelkükkel. A templomban ugyanis nem találkozik velük.
