A győri bencés rendház tetőkápolnájában évek óta rendszeresen tartanak „mocorgó misét”, amely a jó gyakorlatok körét erősíti. A korábban Hegedűs Odó által gondozott szentmise vezetését egy ideje Sárai-Szabó Kelemen templomigazgató vette át, aki elődjéhez hasonlóan úgy hajol le szavaival, elmés példázataival és fizikai valójában is az oltár előtt többé-kevésbé fegyelmezetten mocorgó gyerekekhez, hogy mindeközben a jelen lévő szülők, nagyszülők is lelki kincsekkel, építő gondolatokkal gazdagodhatnak.
A Makovecz Imre tervei alapján kialakított kápolnát már-már kinőtték a baráti közösséggé formálódó családok. Kelemen atya kezdeményezésére ezért a szabad ég alatt, a Püspökerdő közelében található kertben adtak hálát a tanévért, a jó jegyekért, az óvodát, bölcsődét sikeresen kijárt apróságokért. Szólt a dob, a gitár, a taps, szállt az ének, a kicsik arcán pedig egyértelműen látszott: a maguk módján értik, befogadják az evangélium üzenetét. Amennyire csak képesek, felfogják, mi az a Szentháromság, mennyire szeret minket Jézus, hol van a mennyország. Lelkesen hozzá is szólnak a prédikációhoz: észrevételeikből, sajátos, gyermeki látásmódjukból bizony még a felnőttek is tanulhatnak. Az évzáró mocorgó misét követően finom ebéd, bográcsban főtt lecsó várta a jelenlévőket, majd zárásként a szomszédos sportpályán apák és fiaik kergették a labdát, míg a hölgyek az árnyas padokon végre megbeszélhették mindazt, amire év közben nem jutott elég idő. Minden arcról visszaköszönt a tanítványok boldog vallomása: jó nekünk itt lenni!
