Tringer László, pszichiáter, professor emeritus
Az életkor előrehaladtával észrevétlenül átalakulnak viszonyulásaink a dolgokhoz, az emberekhez, a tágabb közösséghez. Szerencsés esetben az ember „bölcsebbé” válik. A legújabb kutatási eredmények alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy az emberi agy az évek szaporodásával egyre nagyobb mértékben támaszkodik a már emlékezetében tárolt információkra, és egyre kisebb szerephez jutnak az aktuális események. Szaknyelven azt mondjuk, az implicit memória szerepe felértékelődik. Megváltozik a jövőhöz való viszonyunk is. Minél idősebbek vagyunk, a jövő annál inkább valósággá válik. Pontosabban a jövő válik valósággá. Hetvenéves korban sokkal fontosabb a hátralévő, rövidülő idő elrendezése, mint a jelen életvilág ügyes-bajos dolgai. Különösen, ha a jövő horizont az elszálló éveket követően a végtelenbe tágul. A Mindenható megadta azt a békességet, amely a „már minden fontos dolgot elintéztem” tudata. Minden nap – egy ajándék. Ebből a perspektívából nézvést a beköszöntő 2010-es esztendő várható gazdasági, politikai változásai, bármilyen nagy jelentőségűek is egyébként, háttérbe szorulnak a remény mélyebb, valós rétegei mögött. Abban bizakodom, hogy a magyar nemzeti közösség képes lesz az erkölcsi megújulásra, felismerve, hogy a gazdasági hanyatlás végső soron általános erkölcsi törvények megkérdőjelezésének következménye. Remélem, hogy az egyéni, közösségi, országok közötti önzés helyett jelei mutatkoznak majd egy – a másikra irányuló – magatartás erősödésének. Az elköteleződéstől való általános menekülés helyett a saját érdekeket meghaladó felelősség vállalása egyre inkább általánossá válik. A közbeszédben olyan értékek kerülnek előtérbe, mint család, gyermek, közösség, hivatás, hit, erkölcs. A remény: valóságformáló erő. Kutatások igazolják, hogy amiben hiszünk, amit erősen remélünk, nagyobb valószínűséggel következik be, mint ha kiszolgáltatnánk magunkat az események vak játékának. Abban bízom, hogy egyre többen leszünk, akik egy erkölcsi megújulás, egy történelmi katarzis reményében bizakodnak, és reményünk valósággá válik. Ha nem is mindjárt 2010-ben.
