Az adventi várakozásra ”felelő” karácsony után pár nappal már tele vagyunk újabb várakozásokkal. Kezdődik egy új év − nem is nagyon biztató kilátásokkal. Annál fontosabb tisztáznunk: mit is várunk ettől az esztendőtől? − Ezzel a kérdéssel szólítottunk meg többeket az óesztendő utolsó napjaiban.
„Építkezés” kezdetén
Szabó Mónika egyetemista
Az ember mindig számtalan dolgot szeretne, talán még több mindent remél – különösen egy új év kezdetén. Egészséget, anyagi biztonságot, kiegyensúlyozottabb közéletet, családi békét, néhány olyan apróságot, amit már régen kinézett magának… Hogyha mindez nem elégedetlenséget szül, még hasznos is, hiszen ezek a vágyak viszik előrébb személyes életünket és a világot.
Én idén mégis leginkább magamtól várok előrelépést, fejlődést. És hiszem, hogy ha magamban harmóniát tudok teremteni, hogy ha életemet még inkább Istennel tudom élni, akkor az a tanulásban, a munkában is sikereket fog hozni, és végül hat a környezetemre is. Remélem, idén megtanulom ennek a belülről építkezésnek legalább a módszerét.
A nyugati kultúrában az év kezdetén teszünk fogadalmakat, vetünk számot, és tűzzük ki a célokat. A keleti filozófia szerint ezt minden embernek a születésnapján kéne megtennie, hiszen a társadalmi előrelépés, vagy az, hogy mennyire vagy képes hatni a világra valójában személyes lelki fejődésünkben gyökeredzik.
