Az iskolafenntartó egyházak ezt követően nyílt levélben tiltakoznak a kormány 2005. évi törvényjavaslatának azon pontjai ellen, amelyek az egyházi iskolák ellehetetlenülését eredményezhetik. Kérdésünkre – Mi változott 2004 óta? – az azóta szomathelyi megyés püspökké kinevezett Veres András püspök – aki azóta a szombathelyi egyházmegye főpásztora lett – az alábbi írásban válaszolt. Hogy változott-e valami az egyházi oktatás finanszírozása ügyében? A választ két részre kell bontanom. Először szomorúan kell megállapítanom, hogy semmit nem változott a helyzet. Ugyanazzal az egyházellenességgel találkozunk az idei év költségvetésének összeállításánál is, mint amely megmutatkozott 2004-ben. Az egyházak által végzett közfeladat-ellátás finanszírozása a kormány vezetőiben évről évre a szűkkeblűség jeleit mutatja. Ezt nem tudom másképpen értelmezni, mint az ideológiai és kultúrharc egy sajátos megnyilvánulását. Ha nem így lenne, akkor nem tapasztalnánk minden évben újabb próbálkozásokat arra vonatkozóan, hogy az egyházi oktatási intézmények finanszírozását nagyobb mértékben csökkentsék, mint az önkormányzati iskolákét. Már az is komoly probléma, hogy az oktatás területén akar spórolni a kormány. Ez nagyfokú rövidlátásra vall. A tavalyi zárszámadás kapcsán még az is felmerült a kormány részéről, hogy az egyházi iskoláknak idén ősszel vissza kell fizetniük a kincstárnak 366,8 millió forintot – túlfinanszírozás miatt. Majd, néhány nap múlva ugyanaz a minisztérium belátja, hogy nem az egyházi intézményeknek kell visszafizetnie, hanem a minisztérium tartozik az egyházi iskoláknak 899 millió forinttal. S amikor az egyházi szakértők – ahelyett hogy hálásak lennének, hogy egyáltalán kapnak valamit – az Állami Számvevőszék adataira épülő számok alapján bebizonyítják, hogy az egyházaknak valójában 4,6 milliárd járna, akkor egy héttel később, október 6-án már azt terjeszti be a kormány a Parlament elé, hogy bár az egyházaknak lenne visszafizetési kötelezettségük, de ettől a kormány eltekint. Miért nem lehet az egyházakkal kötött megállapodások és az Állami Számvevőszék által is ellenőrzött számadatok alapján, a demokrácia játékszabályai szerint automatikusan finanszírozni az egyházi iskolákat? Miért fordulhat elő, hogy a kormányzati oldal utólag eldönti, hogy az egyházi iskolába járó gyerekek 2008. évben biztosított kötelező étkeztetését nem hajlandó finanszírozni? Hogyan lehetséges, hogy egy kormányzat kénye-kedve és a büdzsé anyagi lehetőségei szerint határozhatja meg, milyen adatokat vesz figyelembe az elszámoláskor?
Válaszom második részében azt kell mondanom, nagyon megváltozott az egyházi iskolák helyzete 2004-hez képest. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy az Állami Számvevőszék az elmúlt év tavaszán megállapította: két költségvetési évre visszamenően (2005 és 2006) a kormány 2,7 milliárd forinttal tartozik az egyházi fenntartású iskoláknak, majd tavaly ősszel a zárszámadási törvényhez fűzött véleményében 2007-re további 325,8 millió forint tartozást állapított meg. Ezt a tartozást a kormány mind a mai napig nem rendezte, vagyis ez hiányzik az egyházi iskolák pénztárából. Már pusztán ennek az összegnek a hiánya is hátrányt jelent iskoláink számára. Pedig az ellátandó feladat nem csökkent, hiszen egyházi iskoláink nem küzdenek beiskolázási gondokkal. Viszont az ellehetetlenítés egyik jól bevált régi eszköze a „kiéheztetés”. Vagyis hiába nyújtanak kiváló oktatást és nevelést az egyházi iskolák, ha a családok azzal szembesülnek, hogy gyermekeik nem kapják meg ugyanazt a támogatást az egyházi iskolában, amelyet az önkormányzati intézményekben megkapnak, akkor a jelen amúgy is nehéz megélhetési körülményei között inkább fogják választani a nem egyházi fenntartású iskolákat. Ehhez még azt is tudni kell, hogy amíg az önkormányzati iskolákban szociális helyzetük miatt a diákok 18 százaléka szorul rá a kedvezményes étkeztetésre és az iskolai tankönyvtámogatásra, addig az egyházi iskolákban ez az arány 44 százalék. Ez viszont már keményen politika. Nemcsak az egyházi iskolák egyenlő finanszírozásának elve forog kockán, hanem súlyos családpolitikai kérdésről is beszélni kell. Az iskolafenntartó egyházak ezt követően nyílt levélben tiltakoznak a kormány 2005. évi törvényjavaslatának azon pontjai ellen, amelyek az egyházi iskolák ellehetetlenülését eredményezhetik. Kérdésünkre – Mi változott 2004 óta? – az azóta szomathelyi megyés püspökké kinevezett Veres András püspök – aki azóta a szombathelyi egyházmegye főpásztora lett – az alábbi írásban válaszolt. Végső következtetésként megállapíthatjuk: nincs változás az egyházi oktatási intézményekhez való ideológiától átfűtött viszonyban, és az intézmények gazdasági helyzete az elvonások miatt folyamatosan romlik.
