Sillye Jenő és barátai a Duna-kanyarban énekes-imádságos összejöveteleket szerveztek, amelyeket később a fiatalokkal foglalkozó papok, köztük Balás Béla– jelenleg kaposvári megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia ifjúsági referens püspöke – és Kerényi Lajos piarista szerzetes pártfogásukba vettek, és segítették rendszeressé építeni a találkozókat. Az országos lelkinap sok határon túli fiatalt is vonzott, különösen a közeli Felvidékről. Az idei tavaszi találkozó jelmondatát a szervezők Péter apostol első leveléből vették: „Mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá.” (1Pét 2,5). A rendezvényen köszöntötték Udvardy György esztergomi segédpüspököt, a délutáni szentmise szónokát, aki ötvenedik születésnapját ünnepelte, és ezüstmiséjét is ebben az esztendőben tartja. A találkozó az időjárás-előrejelzés ellenére nagyon sok embert vonzott. A plébániakert teljesen megtelt. Az a körülbelül kétezer ember, aki Szegedi László sülysápi plébános délelőtti előadására figyelt, jól tette, hogy az időjósok helyett a belső hangra, a belső hívásra figyelt, mert az eső csak délben eredt el. Szegedi László elmondta, hogy az ötvenes években központi utasításra az államvédelmi hatóság nyomására kitették a szemináriumból, mert nem volt hajlandó békegyűlésre menni. Aztán Pannonhalmán a kertészetben lett segédmunkás, és miután ezt otthagyta, sekrestyés lett belőle, és később titokban szentelték pappá Szent András napján. – Engem Krisztus „elszédített” – mondta. – Eleinte nagy volt a „cipő”, de igyekeztem járni benne. Előadásának témája: Isten meghívott arra, hogy Krisztus bennünk éljen. – Ő az egész emberiségért könyörög, de bennünk, általunk, azaz a keresztség által belőlünk is kiáradhat. A királyi papság nem szolgálati tevékenység – folytatta Szegedi László. – Munkátok révén ti változtatjátok ezt a világot mennyországgá. Krisztus velünk alszik, velünk ébred, és így általa tetteink sokkal értékesebbek, mintha csak egyedül végeznénk azokat. Ugyanakkor rajtam múlik, hogy személyemben, életemben mennyire tud ő jelen lenni, az ugyanis biztos, hogy be akar lépni, részt akar venni az életünkben. Az előadás végén Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetes vette át a szót, és egy meglepetéssel állt elő. – Tudjuk mi az aranyérem, az aranylemez, aki nagyon jó, arra azt mondjuk, be kéne aranyozni, de különösen nagy áldás, hogy most aranymisés papok is vannak közöttünk – mondta a szerzetes, és aranymisés áldást kért Somogyi Sándortól és az előadást tartó Szegedi Lászlótól. Az áldás után az Eucharist zenekar következett, de még előttük Brückner Ákos Előd színpadra hívta Beer Miklós váci megyés püspököt, és áldását kérte, majd a következő szavakkal buzdított mindenkit az éneklésre: Legyetek jók, mert tudtok! A tavaszi nagymarosi találkozó keretében az idén húszéves Gyerekmaroson ötszázötvenen vettek részt, annak ellenére, hogy aznapra a meteorológusok jégesőt is jósoltak. Fedett térben így is alkalom nyílt a közös játékra és a közösségépítésre. A délutáni szentmisén Udvardy György esztergom-budapesti segédpüspök mondta a szentbeszédet. A templomban jóformán egy gombostűt sem lehetett leejteni. Közösen adtunk hálát a paptestvérekért, akik a maguk életével, áldozatával szolgálják az egyházat. – Legyetek hálásak a paptestvérekért, mert ébren tartják bennetek a szentség utáni vágyat. Tőlük kapjátok Isten kinyilatkoztatott tanítását, életre hívó üzenetét, amely biztos, hogy nem vezet félre és nem csap be – mondta a püspök. – Az Oltáriszentség újra és újra megerősíti bennetek a tökéletesség iránti törekvést, azt a vágyat, hogy legyetek szent kő az egyház épületében. Jézus arra tanít bennünket, hogy életünk egyszeri, megismételhetetlen, de odaadható, mert elkötelezhetjük magunkat testvéreink szolgálatára. Igazságra és szeretetre törekvő vágyainkat adjuk át az Úrnak – folytatta Udvardy György. – Régi bölcsesség: úgy élj, ahogy gondolkodsz, mert előbb-utóbb úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. Udvardy György püspök a szentmise végén még hozzáfűzte: Közös élményünk, közös tapasztalatunk, hogy szeretnénk egyszerre szabadok lenni és elköteleződni. Ezt az egyházban megélhetjük, hiszen előttünk áll Krisztus példája, aki úgy kötelezte el magát az Atya akaratának teljesítésére, hogy közben szabad maradt.
