Szentbeszédében a főpásztor az evangélium Krisztus által meggyógyított vak férfiját a hitvalló egyház előképének nevezte, aki nemcsak a felszabadító Messiást, hanem Isten egyszülöttjét látta meg Jézusban, aki a szenvedés közepette is Úr, és akire ezért bizalommal lehet hagyatkozni. Mindszenty bíboros ezt tette egész életében: elfogadta azt, amit az Úr rendelt számára, legyen az börtön vagy szabadulás, főpásztori szolgálat vagy kényszerű számkivetés. Sokáig úgy tűnt – fogalmazott Erdő Péter –, hogy a százarcú propaganda legyőzte a hercegprímást. Pedig ő éppen ekkor bizonyította, hogy Krisztus hűséges tanítványa, aki a reménytelenségben is remél. Hite, egyházhűsége, magyarságszeretete és áldozatkészsége az alapja iránta érzett tiszteletünknek. A szentmise után a szobor köré sereglő közösséget a déli harangszó, tárogatómuzsika és a Kormorán együttes egyik dala fogadta. Koltay Gábor rendezésében vonult fel a Kárpát-medence népviseleteibe öltözve a Pannónia Néptáncegyüttes. A szobor létrejöttének ismertetését követően rövidítve elhangzott az a Mindszenty-emlékműsor, melyet az elmúlt két évben, a szoborállítás előmozdítására több mint harminc alkalommal mutattak be országszerte. Ezután Habsburg Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: „A Mindszenty-emlékművek többsége templomokhoz kapcsolódik. Csak az idei évben három ilyen szobor és egy dombormű elhelyezésére került sor. Ezek az emlékművek a hercegprímás élő tiszteletének értékes bizonyítékai, amelyek fontos üzenetet hordoznak számunkra: mert aki száműzni szeretné Mindszenty bíborost a templomi közösségek, a tisztelő hívek közeléből a nemzeti hősök – sokszor ingatag – panteonjába, az sem a hercegprímás életét, sem az ő tiszteletét nem ismeri. Ettől elvonatkoztatva pedig csak torz kép rajzolható Isten szolgájáról.” A szentmihályi polgármester ünnepi beszédében az összefogás fontosságát hangsúlyozta, melynek szép példája az új Mindszenty-szobor. „A hercegprímás az összmagyarságot szolgálta, és elutasított minden politikai szélsőséget. Megrendítő és páratlan, ahogy egyházát és hazáját szerette. Ez irányította minden cselekedetét.” Emlékműve „erősítse bennünk a hitet és a nemzeti összefogás gondolatát, hogy ne csak ebben a kerületben, hanem az egész országra kiterjedően megvalósulhasson a magyarság összefogása”. A szobor leleplezését örömteli moraj és óriási taps kísérte. Az emlékmű megáldásakor Erdő Péter bíboros kiemelte, hogy a hercegprímás szobra „olyan példaképre irányítja a hívők figyelmét, aki a Szentlélek sugallataira figyelve, annak vezetésével életében és halálában igyekezett minél tökéletesebben követni Krisztust, emléke ezért olyan kedves számunkra”. Miként a két héttel ezelőtti budaörsi szoboravató alkalmával, az ünnep záróakkordjaként most is megszólalt a hercegprímás hangja: „Magyarjaimnak, az öt világrész akármelyik pontján legyenek, a törzsben vagy szétoszolva, szívből küldöm főpásztori áldásomat!” Koszorúzással, a magyar és a székely himnusz, valamint a Boldogasszony Anyánk eléneklésével zárult a szoboravató hivatalos része. Ezt követően Isten szolgája szobrának áldó keze alá gyűltek a résztvevők, hogy mindenki közelről láthassa az atyai arcot.
