Mindig a gyengét segítve

Olyan ember ő, akit Szent Márton hegyén, Szent Benedek monostorában, Pannonhalmán járva fogalomként tisztel vendég, diák, turista, zarándok, rendtárs egyaránt.

Tiszta gondolatai, kikristályosodott meglátásai, emberismerete sok mindent felölel, sok mindenkit felkarol, gondoskodva a rá bízottakról a renden belül és kívül.

Öt osztályt vitt végig prefektusként, osztályfőnökként, tanárként. Ám az érettségivel nem szűnt meg osztályfőnöknek lenni, azóta is családjainkban él, keresztel, esket, temet, felkarol bennünket, mindig a gyengét segítve.


Az idősebb, már osztályfőnök, tanár nélkül maradt bencés diákoknak is ő a fő patrónusa. Szervezi a találkozókat, kirándul, együtt tart embereket lélekben, szeretetben. Ahogy mondja: „a fél országot ismerem”, s ez nem csak felületes, érintőleges kézfogások sorát jelenti: osztozik az emberek gondjaiban.

Világszemlélete szerint nemcsak úgy lehet megismerni a világot, ha beutazzuk a Földet, hanem ha nyitott szemmel és szívvel járunk, és felfedezzük az igaz világot, a szeretetet az emberben, a természetben egyaránt, mindig ott, ahová Isten küldött bennünket. Ez a feladat, és ezt kell jól megoldanunk!

A pannonhalmi bencés atya a benedeki szemlélet szellemében töltekezni tudott és tud az éppen „betoppanó” vendéggel való törődésből éppúgy, mint szűkebb hazája mikroklímájából, a Bakonyból, vagy szeretett gyermekkora színhelyéből, Pápateszérből. Adjon Isten neki erőt ehhez még sokáig!

Kedves jó Ambrus atya, Isten éltessen, adjon jó egészséget! Köszönjük és kérjük továbbra is szolgálatodat!

Tanítványaid nevében:

Dékány Sixtus O. Cist. főapát, Zirc
dr. Mohay József sebész főorvos