Ez a csaknem halott állapot nem egyszerűen a szegénységből adódik. Ahogyan Vecsei Miklós megfogalmazta: a szegénység az anyagi javak hiánya. Ez azonban nem pejoratív, nem destruktív – a szegénységben élők általában kreatívak, van jövőképük, vannak álmaik, és van közöttük összetartás. De mindaz, ami a szegénységben jó, az hiányzik a nyomorból. Ez már olyan mélység, amelyen nem változtat, ha anyagi segítséget adunk. A nyomor érthetetlen és ijesztő. Olyan probléma, amelyre valójában nincsenek válaszaink. Mint például a hajléktalanságra. Mindenkinek van „elmélete”, hogyan lehetne – mutatott rá az előadó. De kevesen gondolnak bele: olyan rejtett életekről van szó, amelyeket nem ismerünk. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat több mint kétszáz intézményt és százötven úgynevezett máltai pontot működtet az országban. Ez soknak tűnik, de a nyomoron alig tud enyhíteni. Vannak szép akciók, amelyekkel igyekszünk a társadalmat is bevonni, mint például az „Adni öröm”, az adománykártya-vásárlás vagy a ruhagyűjtés, de mindez kevés – mondta Vecsei Miklós. Melyek mégis a megérthető és megváltoztatható dolgok a nyomorban? Nincsenek minden helyzetre alkalmazható válaszok. Néhány egyedi siker van, amelyek, ahogyan az előadás címe megfogalmazta, a nyomorúság fényei. Ilyen például a „Befogadó falu” program Tarnabodon. A település vezetésének és minden lakójának támogatása tette lehetővé elindítását, működését. Ez tulajdonképpen kísérlet arra, hogy a vidéki nyomorból a városba menekült családok, amelyek azután az utcán kötöttek ki, hogyan térhetnek vissza vidékre. A családoknak, amelyek otthont kapnak a faluban, gondoskodniuk kell a gyerekek óvodába, iskolába járatásáról, illetve művelniük kell a kertet. Nem átképeztetjük az embereket, hanem meglévő tudásukat igyekszünk aktivizálni. Így vannak, akik például csodálatos, művészi kosarakat fonnak. Ugyanakkor elektronikai bontóüzemet alakítottunk ki a volt termelőszövetkezet istállójában, hiszen a betanított munka nagy lehetőség. A buszjárat indítása után kiderült, valójában sokan akarnak dolgozni a faluban, csak eddig nem tudtak munkát vállalni a közlekedés teljes hiánya miatt. Az óvoda bővítése nagyon fontos lépés volt, hiszen létkérdés, hogy a gyerekek minél előbb bekapcsolódjanak az oktatásba. Legutóbb a helyi kocsmát vásároltuk meg, ahol a gyerekek is sok időt töltöttek, hiszen az egyetlen fűtött épület volt, ahová bármikor mehettek. Játszóházzá alakítottuk át az italmérést, amely így valódi közösségi hellyé válhat. Mindezek egyedi ötletek, nem minden faluban működnének ugyanezek a lépések – hangsúlyozta Vecsei Miklós. Mégis megfogalmazható néhány alapelv, amelyek alapja, hogy az embert kell a segítségnyújtás során a gondolkodás középpontjába helyezni. Jó volna egy olyan szabály, hogy amíg nincsen óvoda egy településen, addig tilos ott a falu szülöttének szobrot állítani. Ötszáz olyan település van ma Magyarországon, ahol nincsen semmilyen gyerekprogram. Ezek a nyomor olyan helyszínei, ahol a legegyszerűbb dolgok is győztesekké tehetnék a gyerekeket. Sok minden nem is pénz kérdése, csak lépni kellene egyet egymás felé. Valójában mi magunk valósítjuk meg a szegregációt. Vannak egyszerű, egyenes utak, amelyeket még nem járunk. Tudjuk, Jézus ott van a másikban, és ott van bennünk is. Az a kérdés: ez a két Jézus-tekintet találkozik-e.
