Bernard Sesboüé dogmatikaprofesszor tanulmánya kis teológiatörténeti áttekintés. Egészen a XX. század elejéig úgy látták a hittudósok, hogy – mint azt a redemptio szó etimológiája, a rabszolga kiváltása is magában hordozza – a bűn által megsértett Istennek valamiképpen meg kellett fizetnie a szabadulás árát. Jézus Krisztus megváltói művére ezek szerint azért volt szükség, hogy az ember helyett – amint azt Canterburyi Szent Anzelm helyettesítés-teológiája esetében is láthatjuk – megadja a megfelelő elégtételt, és így lecsillapítsa Isten haragját. A későbbi felfogás ezt a vélekedést nem feltétlenül utasította el, ám arra irányította a figyelmet, hogy a megváltásra nem Istennek, hanem az embernek volt szüksége. Az elégtétel helyére, vagy mellé, az engesztelés került. A jezsuita teológus Bernard Lauret kifejezését tartja szerencsésebbnek, mely az Isten emberhez fordulását és az ember Istenhez való visszatérésének szükséges mozzanatát is magában foglalhatja: ez a „beavató helyettesítés”.
Karen Kilby, a Durhami Egyetem teológiaprofesszora egy XIV. és egy XX. századi teológus gondolkodását hasonlítja össze. Norwichi Julianna és Hans Urs von Balthasar életművét a szeretet és a szenvedés egymáshoz való viszonyában vizsgálja. Míg előbbi szerint e kettő egymással összeegyeztethetetlen, addig utóbbi szerint a „szeretet és a szenvedés egymásban” létezik.
Mivel a konferenciát a hit évének lezárásaként rendezték meg, értelemszerű, hogy az előadók a hit gondolatával is foglalkoztak. Szabó Xavér OFM, a Sapientia tanára a Zsidókhoz írt levél 11. fejezete alapján a „hit hőseit”, azaz az Ószövetség nagy alakjait mutatja be, természetesen úgy, ahogyan azt a levél szerzője a keresztény üzenet szempontjából fontosnak tartotta. Tőzsér Endre SP, a Sapientia Szerzetesteológiai Intézetének vezetője tanulmányában Jézus hitét veszi górcső alá. Ez azért is izgalmas kérdés, mert a keresztény ember számára egyrészt Krisztus hite a mérce és a minta, másrészt minden keresztény Jézusban hisz. A szerző azt is hangsúlyozza, hogy ez a hit nem egyszerűen „valamiben való hit”, hiszen Jézus Krisztus a hit forrása és alapja.
