Mert erős a hitben

Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, valamint a „házigazda”, Brückner Ákos ciszterci plébános a környék templomainak papjai, egykori és jelenlegi bencés diákok, a templom hívei zsúfolásig megtöltötték a Villányi úti templomot, hogy együtt ünnepeljenek, adjanak hálát Placid atyával Isten benne megnyilvánuló kegyelméért.
A szentmise homíliáját a bencések elöljárója, Várszegi Asztrik főapát mondta. Beszéde elején felolvasta és az ünnepeltnek átnyújtotta XVI. Benedek pápa áldását, jókívánságát. A továbbiakban a főapát a vasárnapi evangéliumhoz fűzte beszédének egy részét, melyben a háborgó tengeren félő apostolok hitének kicsinységére figyelmeztetett Jézus. Mint mondta: Jézus itt a földön küzdelmet, de vele együtt a belső béke, a hit biztonságát és a szeretet nyugalmát is ígérte követőinek. Várszegi Asztrik arról is szólt, hogy az elmúlt század az egyház számára sok szenvedést, vihart hozott, mely megtépázta az egyház hajóját, de voltak, maradtak olyanok, akikben megmaradt az élő hit, mint például Placid atyában, aki a sok megpróbáltatás ellenére is köztünk él, törékeny teste ellenére erősen, mert erős a hite. Isten kegyelme működik általa.

A pannonhalmi főapát a bencés rendről és rubinmisés rendtársáról szólva megemlítette: sem a rendbe jelentkező, szerzetességre, papi, tanári pályára készülő fiatalember, sem rendtársai nem hitték, hogy 1945-től mi vár Olofsson Placidra, és milyen megpróbáltatások érik a rendet. A tanári katedra, a cserkészet helyett jött a Gulag, a szovjet tisztek, a mosoda. Sokat gondolkodtam – folytatta a főapát -, mi a titka e szeretetre méltó rendtársamnak. Úgy vélem, Placid atya abban is példát mutat nekünk, hogy kiengesztelődött keresztény. Minden története, anekdotája nagy szenvedésekről és próbatételekről szól, ám derűje mindent viszonylagossá tesz, mert ennek mélyén ott van az igazság – kiengesztelődött az élettel. Amely nem a tervei szerint alakult, mégis csodálatosan gazdag lett.
Te Deum, majd áldások hangzottak el a templomban, s a köszöntések sora közt ott állt a rubinmisés bencés szerzetes, a történelem viharaival a háta mögött, s mosolygott, vidám volt. Isten akaratát mindenben követő, kiengesztelődött keresztényként, példaként állt az őt ünneplők előtt.