Így hitvallása az lett, hogy a cigány is embernek született. Kezdetben az árokparton tanított hittant a gyerekeknek, aztán egy vályogházban, amit később kápolnává alakítottak. A falon az ikonok mellett az ábécé betűi is helyet kaptak, merthogy az atya írni-olvasni, kéz- és lábmosásra, WC-használatra és késsel-villával étkezésre is tanította őket, és ruhákat-cipőket adott nekik, „lábjegyzetfüzetében” tartotta nyilván a méreteket. A liturgiát cigány nyelvre is lefordította, és harmóniummal szerelte fel a kápolnát, de később elektromos gitárt, erősítőket és mikrofonokat is hozott. 1981-ben aztán nyugdíjba vonult, és így vallott munkájáról: „Nagyobb dolog volt a cigányokat a Kolerásból a faluba hozni a magyarok közé, mint bevinni a templomba, és nagyobb dolog volt megtanítani őket evőeszközzel enni, mint odavezetni az Úr asztalához.”
