Nem volt nehéz feladat megkedvelni Marcust. A személyében egy jóindulatú, jobbító szándékú egyén és uralkodó karaktere rajzolódott ki, aki még a keresztényeknek is példát hagyott (bár éppen a korai Krisztus-híveket kedvelte a legkevésbé), hiszen számos ellenségével szemben élt a megbocsátás erényével. Olyan ellenségekről van szó, akik gondolkodás nélkül vették volna el az életét, ő mégsem folyamodott megtorláshoz, inkább a császári kegyelem eszközét használta. Ha tovább élhetett volna, s felépítheti Róma társadalmilag, jogilag erős intézményeit, talán más arcát mutatta volna a későbbi birodalom. Vagy ha adatik számára még idő, hogy háborúit diadalmasan végigvihesse…
Nem így történt. Marcus ötvenkilenc évesen – a leírások alapján öreg emberként – távozott az élők sorából. Halálát pestis okozta. Cassius Dio megemlíti ugyan, hogy Commodus akaratából az orvosai okozták halálát, de ez nem életszerű állítás. Ha magunk is jól belegondolunk, egy olyan embernek, mint Commodus, sokkal több hasznot jelent egy élő társcsászár, aki helyette is elvégzi a feladatokat, mint egy halott, aki után minden birodalmi gond az ő nyakába szakad.
E pillanat – amikor Commodus átveszi az akkori világ legnagyobb trónját – történelmi jelentőségű. Mi lett volna, ha Commodus következetesen megtartja ígéretét, amit Marcusnak tett a halálos ágyán, azaz befejezi – és megfelelő módon fejezi be – a több mint egy évtizedes germán háborút? Mi lett volna, ha tökéletesen uralma alá veszi a markomannok és a quadok által lakott mai Felvidéket, sőt, ellenőrzése alatt tartja a mai Lengyelország déli részét, valamint az Ausztriától északra fekvő területeket? Ha Marcus törekvése az utódjában folytatódik, s az északkelet-európai területek romanizálása megtörténhet, talán másként zajlanak a népvándorlás hullámai, így ma e vidékeken is a latin birodalmi hagyaték jelenti a kulturális alapot, ami más arculatot varázsolna Európa ezen régiójának. Megannyi érdekes kérdés, amely bizonyára megváltoztatta volna a középkori történelmet, de a jelenünkét is.
Commodus – talán nem árulom el a regény titkát – nem teljesíti be a hozzá fűzött reményeket. Más utat választ magának, amely a legkevésbé sem válik előnyére a birodalomnak. Ezt tudjuk a történelemből. Ám a kötetem az okokat próbálja boncolgatni, tényeket feltárva, indokokat előásva, és regényes formában mindezt elmesélve, hogy választ kaphassunk arra a mindenkiben ösztönösen felmerülő kérdésre, hogy miként lehetett a nagy Marcus Aureliusnak olyan „fia”, mint Commodus…
Itt egyetlen gondolattal essék szó Marcus Aurelius felelősségéről is, ugyanis ő volt az, aki nem követte örökbe fogadó elődei – Traianus, Hadrianus, Antoninus Pius – szokását. Ők megfelelő utódot választottak a birodalmi trónra, mivel saját fiúgyermekük nem volt. Vajon miért tett Marcus e nagyon is jól működő, közel százéves gyakorlat ellen? Elégedetlen lehetett ezen intézménnyel? Miért nem keresett a túl fiatal és alkalmatlannak látszó Commodus helyett megfelelő korú és adottságú rokont, akit imperatorrá, császárrá emelhet maga helyett, ahogy vele is tették? Faustina iránti olthatatlan szerelme a megoldás, hiszen ő adott életet Commodusnak? Nagy kérdések.
Mindenesetre számomra és a II. századi Római Birodalom szerelmesei számára Commodus hatalomra jutása egy neves korszak határát jelöli. A Traianus uralkodásától (Krisztus után 98) Marcus haláláig (Krisztus után 180) terjedő időszak valóban egy kiegyensúlyozott, diadalmas korszakot fedett le – még a maga háborúival együtt is –, amelyet bátran nevezhetünk a római aranykornak. Hogy mekkora a jelentősége Commodus színrelépésének, tetteinek, azt Cassius Dio (a vele sokáig lojális, hivatalnokból lett, kortárs történetíró) jegyzi le hűen, amikor azt írja, Commodusszal véget ért Róma aranykora, hogy helyette a vas és rozsda időszaka köszöntsön be.
Az Isten lehettél volna Commodus uralkodásának első másfél-két esztendejét mutatja be, amelyben az ifjú császár kezdeti lépéseit teszi meg uralma hosszú ösvényén. Vajon milyen okok térítik el őt a megszabott úttól? Miért fontos számára, hogy megannyi jóindulatú és tehetséges tanácsadó ellenében másféle döntéseket hozzon? Miként viszonyul rokonaihoz, a halott Marcus támogatóihoz, s leginkább testvéréhez, Lucillához? E kérdésekre keresem a választ a regényben, amelyet ismét nagy tisztelettel ajánlok kedves Olvasóim figyelmébe.
