A ma Svájcban élő Róna Ágota azok közé tartozik, akik Batizfalvy személyes közbeavatkozásának köszönhetik életüket. „Egy ismeretlen rendőrtiszt jelent meg 1944 novemberében a pesti Ügetőn létesített gyülekezőhelyen – idézte fel a megemlékezésen Róna Ágota az akkori eseményeket. – Előző éjjel vittek el bennünket a nyilasok először egy levegő nélküli, túlzsúfolt házba, majd egy laktanyába, ahonnan nem sokkal később az Ügetőre hurcoltak.
Ide jött be egy csoport rendőr. Édesanyám odalépett az egyikhez, és azt mondta neki, hogy keresztények vagyunk. Ő megkérdezte tőlem, hogy melyik templomba járunk. A ferencesekhez – válaszoltam. Ismerem őket – szólt oda a társainak, majd kivitt onnan bennünket. Végül a Sacré Coeur nővéreknél vészeltük át a következő heteket. Sok évtizedig nem gondoltam erre a novemberi időszakra, ám mások visszaemlékezéseit olvasva rátaláltam Batizfalvy Nándor nevére. Merészsége engem arra az ismeretlen tisztre emlékeztetett. Amikor sikerült róla egy képet szereznem, rögtön ráismertem. Megtudván, hogy a cisztereknél nevelkedett, egy ismerősöm révén megkerestem az iskolát egy emléktábla állításának ötletével. A vezetőség kedvezően fogadta a javaslatot, így állhatunk itt most mindannyian.”
L. Simon László, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára beszédében kiemelte: Batizfalvy működésének megismerése segíthet abban, hogy a későbbi évtizedek politikai kurzusa által kialakított „bűnös nemzet” bélyege végre lekerüljön a magyarokról. Fontos beszélni azokról, akik elkövették a bűntetteket, de szólni kell arról is, hogy sok honfitársunk életét kockáztatva mentette meg azokat, akiket üldöztek.
„Az ember hite nem sokat ér, ha nincsenek hitből fakadó tettei. Batizfalvy Nándor életpéldája arra buzdít bennünket, hogy merjük lelkiismeretünk szavát követni. A valóban hívő ember életeket ad, óv és gyámolít – fogalmazott méltató beszédében Dékány Árpád Sixtus zirci apát. – Merítsünk erőt abból a bátorságból, amit az ő példája elénk tár.”
