Különösen igaz ez a vígjátékokra. Az óceánon túl nem is víg-, sokkal inkább blődjátékokat forgatnak. Saját filmjeik parodizálása elég jól megy nekik, de az igazi szellemesség hiányzik belőlük. Sajnos ez jellemzi George Ratliff Isten ments! című „alkotását” is.
A legtöbb filmnek nem szabad elmondani a végét, mert akkor jön a csattanó. Itt fordítva történik, úgyhogy a legelejéről egy szót se szólok. Az események egy amerikai kisegyház – állítólag legalább négyezer van belőlük – és annak vezetője, Dan Day (Pierce Brosnan) körül forognak. A főbb karakterek között megtaláljuk az Ügyefogyott Férjet, a Bigott Nőt és a Józan Egykori Katonát. A történetből annyit azért elárulok, hogy egy bűntény eltitkolása áll a középpontjában. Ugyanakkor nem krimit láthatunk, hanem menekülős-kergetőzős bohózatot, melyben sokszor az jelenti a komikumot, hogy a szereplők idegesítően életszerűtlenül viselkednek.
Nehezen lehet megállapítani, mi is volt a film készítőinek a célja. A szekták leegyszerűsített világlátását, a vezető teljhatalmát, a tagok korlátoltságát és a Pásztortól való függését még elég jól sikerül kifigurázni. De a fürdővízzel együtt a gyereket is kilöttyintették: a vallásosság másik arca, horribile dictu a Krisztus-követés egyéb lehetséges módja fel sem merül a filmben. A hit így aztán öl – szó szerint, hiszen akad, akit lelőnek, felgyújtanak és leszúrnak –, butít és nyomorba dönt. De azt se várjuk, hogy ateista érveket kifejtenek vele szemben. Képviselőjüknek, Paul Blaylock professzornak (Ed Harris) – rajta kívül álló okokból – jó időre el kell hallgatnia a történetben.
Hogy a befektetett pénzt visszahozza a film, a rendező – mint láttuk – ismert színészeket is szerződtetett a produkcióra. Egyiküknek sem jelentett kihívást a kijelölt feladat, alapjáraton hozták a kötelező közepes színvonalat. (Itt meg kell jegyezni, hogy a szinkronizálás nálunk sok esetben még mindig magas színvonalon folyik. A magyar hangok most is sokat tesznek hozzá a színészi játékhoz.)
És mi a tanulsága a filmnek? A hívő ember kicsit agyalágyult. A nem hívő józan. De mindkét út lehet igen jövedelmező. A film pedig felejthető.
(Isten ments!, amerikai vígjáték, 2011, 96’)
