A napot a közös reggeli imádság nyitotta, amelyet Dobszay Benedek ferences szerzetes vezetett, majd ezt követte Barsi Balázs atya előadása. Menj, és állítsd helyre hajlékomat! – idézte Assisi Szent Ferenc történetéből az egyház megújítását célzó isteni szavakat, majd hozzátette: az egyház ma is roskadozik. Egyrészt azért, mert hívei gyakran panaszkodnak, többeket kiábrándítva ebből a közösségből. Pedig az egyházunk legszebb jelzője, a katolikosz, mely egyetemest jelent, mintha azt mondanánk: az emberiség tagja vagy. „Hiába utálod az emberiséget, akkor is a tagja vagy” – mondta Barsi Balázs. – Fedezd fel a katolikus egyház szentségét! Ferenc nem új egyházat épített, hanem a meglévőt újította meg. A másik veszély, ami miatt egyházunk ma is roskadozik, az az, hogy a világgal való párbeszédet sokszor összetévesztjük az önfeladással. Nem hallgathatunk olyan alapigazságokról, mint a bűn és a kegyelem. Mert ezáltal legyöngítjük az egyház „immunrendszerét”, önszekularizáljuk – ahogyan a közelmúltban XVI. Benedek pápa fogalmazott. Barsi Balázs kiemelte: nem lehet elhallgatni az igazságokat olyan dolgokról, mint a házasság előtti nemi élet bűnössége, az abortusz vagy az eutanázia elítélése. Vagy egészen, vagy sehogy. Ehhez a követéshez Szent Ferenc élete nagy példát mutat a ma emberének is. „Van egy pont, ahol imádkozni és élni ugyanaz” –mondta a ferences szerzetes, majd rámutatott: Szent Ferenc, aki a lovagirodalmi művekkel nőtt fel, a tiszta szívű lovagot életeszménynek látta. Az életszentség olyan volt számára, mint egy lovagi kaland, amely megköveteli a szív tisztaságát. Az imádság, amelynek lényege az Isten imádása, tiszta szívet eredményez: ezáltal (is) kiirtjuk magunkból a bálványokra ragadt „tapadókorongokat”, amelyeknek valójában az Istenre kellene tapadniuk. A szentség elsősorban önmagunk kiüresítése. Isten maga jön, hogy betöltse életünket abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére.
A beszéd után kisebb fakultációkon vehettek részt a fiatalok. Ezek között volt például a ferences lelkiség különböző ágainak bemutatkozása, Nobilis Márió Ki minket hord és enni ad – Felelősségünk a teremtett világért című előadása, Berhidai Piusz ferences biblikusprofesszor előadása, kiscsoportos beszélgetések. Kerényi Lajos piarista szerzetes hagyományos nagymarosi előadása alkalmával Szent Ferenc példáján mutatta be Isten működését, amellyel megtisztít és a követésére alkalmassá tesz minket. „Sokan saját maguktól függenek, s ez az önzés megakadályozhatja a másokra való tényleges odafigyelést és törődést –mondta Kerényi Lajos. – Szükségünk van az önnevelésre, hogy uralni tudjuk magunkat minden tekintetben.” A gyönyörű őszi időjárás a Duna-partra is lecsalogatta a fiatalokat, akik közül többen is itt ültek össze a csoportos beszélgetésre. Délután a ferences kisnővérek szervezte szentségimádás vette kezdetét. Az Eucharist zenekar vezette dicsőítések, a lelki élmények megosztása által mindenki személyesen is találkozhatott a szentségi Jézussal. Az 1973 óta működő nagymarosi ifjúsági találkozó mellé 1989-ben csatlakozott a Gyerekmaros, illetve a Kamaszmaros, melyek idén is a korosztályoknak megfelelő programokkal várták az érdeklődőket. A kicsik számára a nagytemplomban, míg mindenki másnak a templomkertben kezdődött a délutáni szentmise, amelyet Magyar Gergely ferences tartományfőnök mutatott be a jelen lévő paptestvérekkel. A tartományfőnök prédikációjában rávilágított a rendalapító sokakat vonzó tulajdonságára: az álarcok mögött felismerte az embert, illetve még mélyebben Krisztust. Ezt nem Ferenc találta ki. Jézus maga mondta: úgy van itt a világban, mint a földbe rejtett kincs – mondta a tartományfőnök. – Az emberek bolondnak tarthatnak minket azért, mert egy használhatatlan földet megveszünk a rozsdás láda miatt, azért, hogy a ládában lévő kincset megkaphassuk. Pedig fontos feladata híveknek és papoknak egyaránt, hogy felfedezzük ezt az elrejtett kincset. Minden keresztény hivatása, hogy észrevegye a másikban a jót. De miért távolodnak el egymástól az emberek? Mert nem veszik észre az esetleges külső rossz mélyén a jelen lévő Jézust. „Ne ijedjünk meg az egyháziak vagy a templomba járók hibáitól! Ismerjük fel mögötte a jót!”– hangsúlyozta a tartományfőnök. Ami egykor Nagymaroson elindult, az ma is érvényes mindenkire, aki számára fontos a jövő nemzedék: megerősíteni a fiatalokat a keresztény értékekhez való hűségben, a lelki nyitottságban, az elmélyedésben, a másikhoz való szeretetteljes odafordulásban – ellenszélben is.
