– Kis kitérő, de ne hagyjuk szó nélkül a Wesselényi utcai, Ligeti Györgyről elnevezett új iskolát sem…
– Európai uniós forrásból, illetve a magyar állam hozzájárulásával valósult meg ez a beruházás is. Először arra gondoltunk, hogy a Zeneakadémia felújítása alatt szükség lesz egy átmeneti megoldásra, ahol zavartalanul folytatódhat az oktatás. Aztán kikristályosodott a terv: jó lenne egy új épület, amely olyasmit is tud, amit a főépület nem, vagy amivel azt egyéb ként sem szeretnénk terhelni. Az új épületben például huszonnyolc kis gyakorlóhelyiség áll a növendékek rendelkezésére; egy stúdió segíti hallgatóink versenyekre készülését, ahol demo-felvételeket is tudnak készíteni. Megjegyzem, a felújított Zeneakadémián is lesz stúdió, ahol kép és hang tekintetében egyaránt nagyon jó minőségben rögzíthetünk majd hangversenyeket. A „Ligeti” első sorban műhelyként működik, ahol az oktatás mellett az összes iroda, a menedzsment, az adminisztráció is helyet kapott. A szó legnemesebb értelmében szolgáló, szervizépület lett, míg a főépület a magas szintű művész- és zenetudósképzésnek és természetesen hangversenyeknek ad otthont.
– A szecessziós palota számos régi „tartozékát”, díszítőelemét visszahelyezték a renoválás során. Kívül, a homlokzat csúcsán a korona szobormását, az épület két sarkán újra ott magasodik a korábban visszabontott két kis obeliszk, monumentális a régi-új tetőszerkezet… És bent?
– Ha belépünk, a megszokott előcsarnok látványa fogad. A lámpák, a világítótestek lesznek mások, mert visszaállítják őket az eredeti kör alakú formákra, amelyeket valamikor a hatvanas-hetvenes években sajnos nagyon ízléstelen módon, a műemléki szempontokat nem nézve cseréltek le. Sokan emlékeznek a zöld-piros linóleumra is, amely a maga idejében forradalmi újítás volt. A színeket, az esztétikai élményt megtartjuk, de fényesre csiszolt „folyékony kőből”, úgynevezett terrazzóból készült el az új padló. A Zsolnay-kerámiák pontosan úgy néznek ki, ahogy régen. A Zsolnay-gyár nagyon jó partnernek bizonyult: restaurálták, illetve ahol kellett, pótolták a hiányzó díszítőelemeket.
A nagyterembe lépve láthatjuk majd a legnagyobb változást, színvilága ugyanis olyan lett, mint az épület megnyitása idején volt. Aki a felújítás előtt járt a Zeneakadémián, az ’56 után lemázolt – egyébként nem csúnya – középbarna faburkolatra emlékezhet. A faborítás azonban eredetileg egészen sötétbarna volt, amelyet gyöngy ház fényű rajzolatokkal, motívumokkal dí- szítettek. A nagyteremnek van még egy érdekessége, ami első látásra nem biztos, hogy mindenkinek feltűnik majd: a jellegzetes Thonet-székek kényelmesebbek lesznek, és meg növeltük a földszinti széksorok közötti távolságot is. Ennek hátránya viszont, hogy így valamivel kevesebb lesz a férőhely.
– Az orgona és a pódium?
– Az orgona felújítása nem része ennek a projektnek, külön állami tá moga tást kaptunk rá. Két évig tartó munka folyamat veszi kezdetét, amely során visszaállíttatjuk a hatvanas évek végén szétszedett-széthordott sípokat, a hiányzókat pedig rekonstruálják, újra elkészítik. Az orgona homlokzata, a nagyterem pódiumi része addig is a kzönség által jól ismert arcát mutatja majd.
A high-tech fejlesztések jótékony hatását a hangversenyek alkalmával tapasztalhatja meg a közönség. A színpad flexibilisebb lett: a pódium és az orgonaülések közti rész a fakorlát mobilizálhatóvá tételével bővíthető, „egybenyitható”. Hátul pedig, a back- stageen beszereltek egy zongorák szállítására is alkalmas óriási liftet.
– A kisterem tulajdonképpen önálló zenés színházként is működhet majd…
– Szinte hermetikusan leválasztható a nagyterem szférájáról, így a két helyszínen nyugodtan tarthatnak párhuzamos előadásokat is. A kettő között létesült egy fogadásokra alkalmas rendezvényhelyszín. A kisterem is egy csoda. Én sem láttam korábban a maga pompájában, az elmúlt száz évben ugyanis ezt is többször átfestették. Nagyon szép lett a visszaállított eredeti díszítőfestéssel. A zenekari árokkal, zsinórpadlással rendelkező színpad kisebb létszámú zenés darabok, kamaraoperák előadására is alkalmas. Magyar országon minden- képpen egyedi, de azt hiszem, világviszonylatban is kevés az ilyen patinás kis színház.
Általánosan elmondható, hogy a Zeneakadémián kiváló szakemberek magas színvonalon végezték el a restaurációs munkákat, legyen szó a Róth Miksa-féle üvegablakokról, a Zsol- nay-kerámiákról, a szobor díszekről vagy a festésről, aranyozásról.
– Októberben tehát megnyílik a Zeneakadémia, az Erkel Színház, aztán – a tervek szerint – valamikor a Pesti Vigadó is a maga ugyancsak zenetörténeti jelentőségű koncerttermével. Lassan a zene fővárosának számító Béccsel is felvehetjük a versenyt; legalábbis az intézmények számát és építészeti minőségét tekintve. Kormánybiztosi megbízása meglehetősen széleskörűnek és sokrétűnek bizonyul…
– A kinevezést nagy meg tiszteltetésnek érzem. Meglátásom szerint nem pusztán a személyemnek szól, hanem a magyar zenei életnek. Ilyen feladatkör eddig nem volt még itthon: megbíznak valakit, hogy a magyar zenei élet átfogó koncepciójáról, fejlesztéséről gondoskodjon, amihez komoly döntéshozói hatáskört is adnak. Ez óriási lehetőség. Nyilván a Zeneakadémia gondolatából kell kiindulnunk, hiszen az elmúlt tíz évben ott tudtam bizonyítani. E hihetetlen kincset, amellyel rendelkezünk, a tehetségeket, a kiváló együtteseket és intézményeket fejleszteni kell – és megmutatni a nagyvilágnak. Meg vagyok győződve arról, hogy az együttműködésben rejlik az erő. Számos értékünk van ezen a téren, amelyeket muszáj összehangolni. Régebbi gondolatom, hogy Budapest különleges, koncentrált zenei infrastruktúráját, melyben például ti zen valahány hivatásos zenekar működik, koncepcionálissá kell tenni. Az együtt működés például fesztiválok keretében valósulhatna meg. Rendkívül fontos a kulturális turizmus fejlesztése: hosszabb-rövidebb tematikus programokkal, túrákkal, különböző zenei csemegékkel csalogathatjuk be a magyar koncertlátogatókat és a külföldi kultúrafogyasztókat.
És még valami: a zeneoktatás, amely nemcsak magas szintű, hanem nemzetközi értelemben is különleges. Meg kell említenem Kodály örökségét, amely a hivatásos zenészképzésben és a közoktatásban is rendkívüli lehetőségeket nyújt. A miniszterelnök is szorgalmazta a kodályi gondolat felébresztését: meg kell erősítenünk a sérült, de még álló bástyákat, melyek a fiatalok zenei nevelését szolgálják. Igyekszünk kiválasztani, gondozni a tehetségeket, biztosítva a jövőt, megteremtve zenei Szilícium-völgyünk utánpótlását. Megbízatásom, ha tetszik, a társadalmi fejlődés gondolatáról is szól.
Fotó: Kissimon István,
Zeneakadémia
