Fotó:Veszprémi főegyházmegye
A szentmise kezdetén a főpásztor megáldotta a belsejében teljesen megújult templomot, az új szószéket, valamint az 1917. február 14-én itt nyugalomra helyezett báró Hornig Károly bíboros-püspök síremlékét, amely a felújításhoz kapcsolódóan készült el. A munkálatok során a templom szentélyéből – a hely szűkössége miatt – kikerült a szembemiséző oltár.
Szentbeszédében a főpásztor megemlékezett elődjéről, aki száz éve, 1917. február 9-én hunyt el, hetvenhét éves korában. Közel harminc évig szolgálta a Veszprémi egyházmegyét, s ez idő alatt számtalan intézkedést hozott: modernizálta az egyházmegye igazgatását, felújíttatta, kibővíttette a legtöbb templomot, köztük a székesegyházat is, amely neki köszönhetően nyerte el mai formáját. Átszervezte az esperesi kerületeket, iskolákat építtetett, megújította a papnevelést, rendezte a papok és a tanítók fizetését. Rendkívül nagyvonalú mecénás volt, de a szegényekre is gondolt. Ő koronázta meg az utolsó magyar királynét, Zitát, és ő volt az egyetlen, aki veszprémi püspökként viselhette a bíborosi címet. Beszédének második részében a főpásztor az evangéliumban elhangzott példázat nyomán a farizeus viselkedés veszélyeire figyelmeztetett.
A szentmise végén Nagy Károly plébános köszönetét fejezte ki a hívek adományaiért, az építők munkájáért. Elmondta, hogy tervei szerint a templom felszentelésének évfordulójára készül el az a kiadvány, amely bemutatja majd az épület történetét.
