A rendezvényen Erdő Péter bíboros, prímás, érsek mutat be szentmisét, és Bruce Yocum ír vendégelőadó tart tanítást a prófétaságról. A mozgalom több mint harmincéves múltra tekint vissza hazánkban – lassan generációváltás következik be. Ezzel kapcsolatban a karizmatikus fiatalok helyzetéről kérdeztük a Megújulás néhány képviselőjét. Bartha Angéla, az MKKM Nemzeti Szolgáló Bizottságának elnöke, az Új Aratás közösség alapítója kiemelte: a mozgalom európai tapasztalatai azt mutatják, tudatosan oda kell figyelnünk a fiatalokra, akik szinte csak a saját korosztályukkal szeretnek együtt lenni. Tavaly országos ifjúsági találkozót szerveztünk; felmértük, kiket tudunk megszólítani. Néhány közösség (többek között a Nyolc Boldogság, az Emmánuel, az Új Jeruzsálem) rendszeresen foglalkozik fiatalokkal, például nyári táborokat szervezve, ugyanakkor idén megrendeztük az első országos nyári tábort, a Lelkes Napokat, nagy sikerrel. Zömében középiskolások jöttek, főleg karizmatikus családjainkból. Ez a korcsoport különösen veszélyeztetett, mivel a tizenévesek személyisége, gondolkodása kiforratlan, így jobban ki vannak téve a világ csábításainak. Sokaknál ebben az időben dől el, hol keresik boldogságukat, elindulnak-e a hit útján? A Lelkes-táborban kapcsolatok szövődtek, és kialakult egy országos szintű szolgáló csapat felelősökkel.
A keresztények többségének nincs élő kapcsolata a Szentlélekkel – a Megújulásban ez nap mint nap személyes tapasztalat: kibontakoznak olyan egyházat építő karizmák, mint az elrendező, a lelkesítő, a szervező, az apostoli képesség, a bátorság, az öröm… – tette hozzá Bartha Angéla. – Mindannyiunk prófétai hivatása hogy életünkkel, szavainkkal tanúságot tegyünk Isten szeretetéről, jóságáról, megváltói áldozatáról, feltámadásáról, hogy reményt és jövőt adjunk.
– A fiatalok fogékonyak a karizmatikusokra jellemző szabad, közvetlen imamegnyilvánulásokra – fogalmazta meg Kunszabó Zoltán diakónus, az Új Jeruzsálem közösség alapítója. – A zene fontos hitközvetítő számukra, ez tükröződik a dicsőítő dalokban, illetve koncert formában a TŰZ evangelizációinkon, vagy klubokban. A rendszeresen szervezett kurzusokon (Fülöp, Alpha, Szentlélek-szeminárium) fiatalok is részt vesznek. Akik ezeken a kurzusokon megismerik egymást, rendszerint imacsoportot alkotnak – az egyetemisták, főiskolások közül többen a fővárosba kerülve így találtak otthonra egy új közösségben. Fölfedezhető, hogy az egyházban aktívak nagy százaléka valamilyen mozgalom tagja. Az evangelizálásban a papnak nagy segítség egy-egy hitoktató, elkötelezett hívő – gyújtópontot jelentenek környezetükben. A vidéket, Erdélyt és a Vajdaságot járva igyekszünk ezeket a kis lángokat fellobbantani. Az országban több mint száz karizmatikus közösségről tudunk, de többen lehetnek, hisz egy-egy összejáró csoport nem mindig nevezi magát közösségnek, vagy nem szeretne betagozódni – pedig a tágabb körű tapasztalatok, szervezeti lehetőségek egyfajta védőhálót biztosítanak a megerősödéshez.
A szegedi katolikus egyetemi lelkészségben négy éve merült fel az igény, hogy a karizmatikus irányultságú fiataloknak külön csoportot indítsanak.
– Pár év alatt kinőtte magát a közösség, vannak közöttük idősebbek, és olyanok is, akik első közösségüket keresvén csatlakoztak hozzánk – számolt be Kecskés László hittanár, a Totus Tuus dicsőítő közösség vezetője. – Személyes hivatásom abból az élményből nőtt ki, hogy annak idején részt vehettem a délvidéki „Örvendj Népem!” keresztény fesztiválon. Ezután a Szentlélek-keresztségben egész életemet átadtam Krisztusnak: Totus Tuus, teljesen a tiéd.
Lovassy Attila főiskolai oktató, a dél-pesti Kis Út közösség vezetője így emlékezett vissza a közösség létrejöttére: Halásztelken az Elizeus karizmatikus szolgáló csoport lelkigyakorlata nyomán tízen együtt maradtunk, nemcsak az élmények miatt, hanem hogy keressük, mire hív Isten, s tudjunk kész lenni rá. Egyik társunknál gyűltünk össze hetente, aztán vágyódtunk jobban kapcsolódni az egyházhoz. Így kezdtünk a Haller utcai Szent Vince-templomban szentségimádásokat szervezni, és az országos mozgalomban is segíteni. Friss közösségként feladatunknak érzem, hogy a nagyobb egységen munkálkodjunk, hisz a csoportunkon belül megélhettük: bár többfélék vagyunk korban – a 25-35 évesek közt van jóval idősebb tag is, nagy örömünkre –, életállapotban és felekezetben is, de a Szentlélekben egyek, s egymást gazdagítók. Ma is megtörténik pünkösd csodája, de nem látványosan, hanem a személyiségünkön keresztül a lelkünk mélyén.
